Zsurnál
28
okt
Golyónyomok
Az Olvasat október 23-i Zsurnál frissítésében olvasom Lőrincz P. Gabriella tollából, hogy ha Budapesten jár, és látja a házak falán a golyók ütötte nyomokat, mindig megáll egy pillanatra, és arra gondol, milyen sokan haltak meg 1956-ban a szabadságért. Kínos beismernem, hogy nekem sajnos kevésbé emelkedett gondolataim támadnak a golyónyomokkal telehintett pesti homlokzatok láttán… Zsille Gábor írása
26
okt
Mint a sakál
Egy kávézó teraszán üldögéltem, szeretett városom szívében, régi cimborámra várakozva. A szomszéd asztalnál házaspárnak tűnő férfi és nő, hét-nyolcévesforma, barna hajú, barna szemű kislánnyal. Éppen belemerültem volna a kávém élvezetébe, amikor félig elfojtott szóváltásra lettem figyelmes… Bene Zoltán írása
25
okt
Telefonbetyár
Dr. Szabó Bonifác vezető politikus elégedetten vonult be szobájába. Végre-valahára vége lett a kampánynak, lejártak a választások, elővett hát egyet a féltve dédelgetett latin-amerikai szivarjai közül… Király Farkas írása
24
okt
Melankólia
A déja vu és a véletlen mágiája után mostani írásom akár ugyanannak a gondolatmenetnek a folytatása is lehetne, de a véletlen úgy hozta, hogy az előző kettőhöz hasonlóan most is egy aktualitás hívta elő a témát… Kontra Ferenc írása
23
okt
Október
Ha Budapesten járok, és látom a golyók ütötte nyomokat, mindig megállok egy pillanatra, arra gondolok, milyen sokan haltak meg akkor a szabadságért… Lőrincz P. Gabriella írása
22
okt
Prediktív szövegbevitel
A gondolatok születésének és papírra kerülésének megvan az ideális sebessége. Ettől hosszantartóan – büntetlenül – eltérni nem lehet. Viszont a nagy rutin, amelyik egész mondatokat írat meg fél kézzel és gyorsan, megöli az „ideális sebesség”-et… Nagy Koppány Zsolt írása
21
okt
Némely kontárokról
Az irodalmi zsarolók típusával tíz évvel ezelőtt, az Új Ember hetilap versrovatának vezetőjeként ismerkedtem meg testközelből. Ifjú, pályakezdő szerkesztők számára alighanem egy vallási lap a legalkalmasabb mélyvíz: a fél- és teljesen dilettánsok arrafelé szívesen úsznak… Zsille Gábor írása
19
okt
Krakkóba hazamegyünk
Krakkóba hazamegyünk. Történelmünk darabja van itt közös királlyal, királynéval, akik a Wawelben nyugszanak. Még az étel is olyan, mintha egy hazai táj kulináris fesztiváljára látogattam volna, ahol a káposztás hússal töltött kenyeret, bigoszt kínálják… Csanda Mária írása
18
okt
Árnyalatok
Mióta megvásárolta, jobban mondva visszavásárolta a hangszert, esténként mesél neki. Nem annak, hanem neki. Mert az a benyomása, hogy a gitár – él. Vagy valami él benne. Vagy valamik élnek benne – nem tudja pontosan, és nem is fogja megtudni… Király Farkas írása
17
okt
Népviselet
Érthetetlen számomra, hogy a munkaruhának kitalált farmer értékesebbé vált, mint a saját kellemes, szép és praktikus viseletünk. Nem tudunk mit tenni, beállunk a sorba, és azt a ruhadarabot hordjuk, amit mindenki… Lőrincz P. Gabriella írása