Zsurnál

Munka végeztével kilépek az emeletes ház kapuján, és megcsap az ismerős illat: vacsoraasztalok enyhén fűszeres, az italokéval kevert szaga, a közeli éttermek és jobbfajta kocsmák jellegzetes ismertetője. A vigalmi negyed szélén van a munkahelyem, így nem különös a jelenség: kockás abroszok, csilingelő poharak, vidám baráti társaság képe, amit az esti időszak és a szaglóérzék előhív… Csanda Mária írása

Nem segít többé. Eltűnt, mint a kámfor. Észre sem vettük – csak rémlik, hogy létezett, csak annyira figyelünk fel, mint egy kihunyt csillag helyére az éji égen. Ma már nincs, és többé nem lesz. Semmi sem pótolhatatlan… Király Farkas írása

Amikor még nem laktam falun, de már játszottam a költözés gondolatával, egy ismerős azt mondta, eszembe ne tartsam a vidékre költözést, mert az pusztulás. Kifejtette, hogy falun nincs élet, nincs semmi, csak magába szív a nyomorúság, ott nem fogok alkotni… Nem értettem, miről beszél, ő, aki sosem élt vidéken, aki másfajta szépségeket lát, olyasmiről ad tanácsot, amit soha nem próbált… Lőrincz P. Gabriella írása

Én nem szeretem az embereket. Elnézést kérek, ha egyedül lennék ezzel a harmatkönnyű megnyilatkozással, amivel szemben másoknak ellenvetése volna, lehetne, vagy tán van is, de bevallom, a magam vetése szerint mégiscsak így áll a tétel: nem szeretem őket… Árkossy István írása

Az ágyam fölötti polcon egy vesszőkosárban – mindenféle létfontosságú kacatom tetején – egy kicsi bagoly ül. Játékbagoly, kerek zsebóraszemmel. Plüssből készült, de nem játszani szoktam vele, hanem komoly feladata van: őriz. Ő vigyáz az álmomra, hogy éjszaka is rend legyen odakint, idebent… Mirtse Zsuzsa írása

Mostanában rendszeresen eszembe jut Viola József, szinte minden héten. Költő volt, író, műfordító és festő, a Magyar Írószövetség tagja, 1927-től 2013-ig élt. Neve nem került a szépirodalom halhatatlanjainak tablójára, s valószínűleg csak kevesen emlékeznek rá… Zsille Gábor írása

A védőtávolság miatt nem a temetésekkor szokásos csönd honolt. A susmorgás megszokott volt egyéb temetéseken is, most viszont a kíváncsiskodó tömeg szája mozdulatlannak tűnt ugyan, de fölöttük hangfelhő morajlott, elkeveredve a tisztulórepülésre özönlő méhekkel, melyek a temető végébe helyezett kaptárakból pörögtek elő örömmel… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Levendulaillatú szappant használt az előttem járó. Talán nemcsak szappant. Az illat megrekedt a völgy kanyarjában. Zavar, bánt. Nem ide való. Bomló faágak szaga, még felszínre nem buggyant gombáké illik ide, nem levendula. Szellőrózsa, keltike színezi sárgára-fehérre-lilára a bomló avart, fekete rigó turkál vadul eledel után a sűrű, arasznyi növényzetben… Király Farkas írása

Egy nap az akkori munkahelyemen szóltak, hogy Jókai Anna Beregszászra látogat. Beírtam a naptáramba, és lelkesen vártam. Másnap mondták, hogy jó lenne, ha felolvasnám az egyik versét, s egészen addig boldog voltam, amíg meg nem tudtam, melyikről van szó. Akkor a szívem és a torkom is összeszorult, de természetesen igent mondtam. Hatalmas megtiszteltetés és óriási kihívás volt ez… Lőrincz P. Gabriella írása

A kép-zene és a zene-kép oda-vissza átjárhatósága, vagyis a műfajok transzcendens egymásba ágyazódása evidencia, ezt a hangok és a rajzolt vonalak megnevezésére használt kifejezéseink is kellőképpen alátámasztják… Árkossy István írása