Zsurnál

4
febr

Pár óra (korona)para

…Kávét rendes ember az ágyban fogyaszt, hát én is visszabújok a paplan alá. Belekortyolok az isteni folyadékba – és akkor: bumm!, arra figyelek fel, hogy nem érzem az illatát. A macska rúgja meg. Jól beleszippantok a gőzébe, ám, és még ám: nem érzem a megszokott szagot. Hát, barátaim, ennek a fele sem tréfa, gondolom…
Király Farkas írása
3
febr

Antológiák

…kezembe kerül egy olyan antológia, ami meghatározta a gyermekkorom versélményeit: a Vergődő szél című válogatás. A Magvető 1990-ben adta ki, s 1953–1988 között íródott verseket és prózákat tartalmaz, kárpátaljai szerzők tollából. Micsoda időszak, micsoda változás!…
Lőrincz P. Gabriella írása
2
febr

Levélváltás

Mondják: a könyveknek megvan a maguk sorsa. Ám nem különben a képeknek is. Hiszen ez a vonalhálókból összebogozott, lapra kifeszített rajz is átúszott (átrepült?) valamikor az Atlanti-óceánon, noha csupán egyszerű fehér papírra készült; igaz, vonalai időtálló, vízben nem oldódó tussal lettek meghúzva…
Árkossy István írása
1
febr

Akinek jobb vagyok a szélnél

…Mert télen hiánnyal élünk. Gyakran nyáron is. Ez nem jó felismerés. Nem illő. Nem bevallható. Pedig most kellene erőt venni magamon, a magam urának lenni, megtörnöm a tehetetlenséget és a mozdulatlanságot, hiszen aki erőt tud venni magán, az – legalább abban a pillanatban – önmagánál erősebb…
Mirtse Zsuzsa írása
31
jan

A Király utcától Krakkóig

Ma Pécsett nagyon megnyugodott a lelkem. Az elmúlt húsz év során egy-két pesti ember időről időre azzal vádolt, hogy lengyel témájú, különösen Krakkóról szóló jegyzeteimben idealizálok, azaz rózsaszínűre festem a helyzetet. Pedig mindössze annyit tettem, hogy krónikásként feljegyeztem a tapasztalataimat – és Krakkó portréjához nem szükséges fölös színeket keverni…
Zsille Gábor írása
29
jan

Előtető

– Csak később érek oda, babácska, a falu túlvégén vagyok – magyarázkodott Béla a telefonban, miért késik máris harminc percet. Hosszú volt a falu, de a túlvége így is csak öt percre volt keresztben, és nyolcra hosszában, viszont a hangnemből sejthető volt, hogy Béla további fél órát fog késni…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása
28
jan

Egy elmosódott kép története

Megtelt a tárhelyem. A gépem figyelmeztet, itt az idő szelektálni. Megfigyeltem már, hogy bizonyos levelezések, dokumentumok és legfőképpen a képek nemcsak a tárhelyemet foglalják, hanem a lelkemet is. Megtelik érzésekkel, melyeknek már nincs joga ott lenni…
Tallián Mariann írása
27
jan

Csomagmegőrző

Legutóbb egy olyan helyről írtam, ahol a dolgok minden lehetőséget megragadnak, hogy visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz, ezúttal viszont egy olyanról lesz szó, ahol eleve minden megvan. Legalábbis minden olyasmi, amit valaha ott megőrzésre elhelyeztek…
Farkas Wellmann Éva írása
26
jan

Kopaszkutya

Vigyázat! Vigyázni kell, hogy mit ír le az ember. Hogy a megtiszteltetéstől ne szálljon el az agya. Ne szálljon a fejébe a lábvíz…
Gáspár Ferenc írása
25
jan

A felboncolt nő esete a kórházzal

Egyik kedves ismerősöm néhány hónapja gyanútlanul belépett az EESZT rendszerbe, hogy megkeressen valamit, mire azzal szembesült, hogy ő bizony meghalt. Nem viccelek! Ott volt előtte saját boncolási igazolása, az ő adataival, szóval kétség nem fért hozzá, valóban róla szól a dokumentum…
Döme Barbara írása