Zsurnál
16
jún
Hársvirág és kőmoha
Majd mindenkinek létezik a szíve tájékán egy ösvény, egy út, egy utca, de lehet sikátor vagy akár sugárút is, ami mára az emlékezés lélekzónáiban futó-kanyargó hajdani térszeletek egyfajta tükörképe, a kezdetben még csak vágyakkal és reményekkel, később már megpróbáltatásokkal, sikerekkel és bukásokkal is teleszórt világ mementójának birodalma… Árkossy István írása
15
jún
Ligetem szent fái
Barlangi patakon kell keresztülhaladnom a csónakommal. Egyetlen bejárata és kijárata van a barlangnak, a patak vize kristálytiszta, átlátszó. Sötét van, hiába süt odakint a júniusi, erőben lévő Nap fénye, csak a homlokomon lévő lámpa világítja meg a falakat… Mirtse Zsuzsa írása
14
jún
És tényleg nem
A fényképen látható szokványos szövegű, teljesen jellegtelen emléktábla Székesfehérvár történelmi központjában bújik meg, a Jókai utca 7. számú épület homlokzatán. Nem is értem, miért figyeltem fel rá múlt vasárnap… Ám ha már így történt, lefotóztam, és megpróbáltam ellenőrizni a valóságtartalmát… Zsille Gábor írása
12
jún
Für Elise
Hűvös tavaszi este volt. Ezt csak onnan tudom, mert az okostelefonom kijelzi, hány fokos a hőmérséklet odakint. A nyugodtnak mondható, csendes éjszakában egyszer csak megszólalt a Für Elise géphangja: valaki felkaputelefonozott. Későre járt, bátortalanul emeltem fel a kagylót. A vonal végén, odalentről egy fázós férfihang szólt bele… Lajtos Nóra írása
11
jún
Ugyanígy, másképp
Minél messzebbre szeretnél látni, annál magasabbra kell menned – közhely, legalábbis közhelyszerű. Ma ez már csacsiság, az interneten keresztül ellátok akár két-háromezer kilométernyire is. De nagyapám naplójában bizony alapbölcsességnek számított… Király Farkas írása
10
jún
Búcsú
A múlt héten, amikor épp egy debreceni iskolában rendhagyó irodalomórát készültem tartani, bemutatni a kárpátaljai irodalmi élet egy szeletét, jött a hír, hogy egy közölünk útra készül. Néhány órán belül pedig futását elvégezte, megtért a Teremtőhöz Zselicki József… Lőrincz P. Gabriella írása
9
jún
Létra
Álltam az új alumínium létrám előtt megilletődve. Gyönyörködtem az elmés, logikai szerkezetben, ami múltját tekintve nem minősíthető ugyan mai találmánynak, hisz már a kőbaltás Homo erectus is saját törzsének törzsvásárlói kártyájával hozzájuthatott egy-egy ágasbogas fadarabhoz… Árkossy István írása
8
jún
A világ elkerített része
A Kis-Duna holtága és annak egyik partszakasza fontos tere volt az életemnek több korszakomban is. Áttetsző rétegekként rakódnak egymásra az emlékek. Mindig azt látom, ami éppen történik, de sokszor megesik, hogy az emlékezet egy korábbi réteget is megmutat, bevetít… Mirtse Zsuzsa írása
7
jún
Első osztályú megye
Ha néhány önfeledt napra búcsút intek lakóhelyemnek, Budapestnek, azt az elvet követem, hogy megpróbálok terepszínűvé válni. Külföldön nem mászkálok térképpel a kezemben, Tallinnban észt étteremben étkezem, Zágrábban horvát nemzeti ételt rendelek és így tovább. A magyar vidéken időzve is az adott tájegység gasztronómiai sajátosságait fogyasztom… Zsille Gábor írása
5
jún
Napút sirató
Lement a Nap. Ujjaim közt lassan átpörögnek a napi gondok. Vonalkázom az irka lapjait. Szamárvezető, szokta volt Anyám mondani. Tótágast álló, kificamodott, jelzőkben, pátoszban botladozó szavak. Serceg a toll, a látható egyre láthatatlanabb… Kovács katáng Ferenc írása