Zsurnál

28
szept

Arbor vitae

Este az egyik ismerősömnél megint összejövetel lesz, szeánsz, ahogyan mondja. Menjek el rá, csupa jelentős emberrel találkozhatnék, akik az önmegismerés magasabb fokán állnak, mint én. Mert abban szerinte elég vézna vagyok. Nem vitatkozom vele, lehet, hogy igaza van, de semmi kedvem jelentős emberek között tölteni az estét. Mást terveztem, másféle utazást…
Mirtse Zsuzsa írása
27
szept

Na, ki lesz a győztes?

Legutóbbi két írásomban a verspályázatokon részvétellel foglalkoztam: személyes tapasztalataim alapján bemutattam, milyen torz körülmények apasztják a költő kedvét, hogy benevezzen egy-egy lírai versengésre, mígnem keserűen megállapítja, hogy az egésznek semmi értelme. Ettől függetlenül a soron következő pályázatra is beküldjük a műveinket…
Zsille Gábor írása
25
szept

Átjárások – Fotóművészet

A digitális képek demokratizálták és egyben felszínesebbé tették a fotózást. Gyorsan és nagy számban tudunk képeket készíteni, feltölteni a közösségi oldalakra. Elterjedésével megnő annak lehetősége, hogy egymásról is készíthetünk később történeti értékű lenyomatot… Csanda Mária írása
24
szept

Megkövetem anyámat

Hámozom a krumplit a konyhában. A leves már ott rotyog a cserépedényben, gőzölög a zöldség, a fűszer illata belengi a lakást. Most a második fogást, a rakott cukkinit készítem. A Szentatya szavai kihallatszanak a nappaliból, a misét élőben közvetíti a tévé…
Tallián Mariann írása
23
szept

A szerkesztő munkatársa – Búcsú

„Ha bármilyen kérdésed merülne fel, ő tud neked majd segíteni” – mondta a kolléga, akitől átvettem a szerkeszteni valókat majdnem egy évtizeddel ezelőtt. Egy láthatatlan munkatársról beszélt, aki érti az adminisztrációs felület minden csínját-bínját, aki az egész rendszert kitalálta, beüzemelte. Távolinak, arctalannak tűnt…
Farkas Wellmann Éva írása
22
szept

Először volt az Ige

„Dús hajába tép a szél, Kék szemében ott a szenvedély.” Ezt dúdolom magamban, miközben megyek a meccsre, az angol–magyarra. Meg persze ezt is: „Voltam egy nagy futballmeccsen Óbudán, Óbudán, angol–magyar mérkőzésen Óbudán, Óbudán, sej-haj, angolok, hét egyre kikaptatok...” Tízéves lehettem, fogalmam nem volt arról, hogy miért Óbuda került bele ebbe a klapanciába…
Gáspár Ferenc írása
21
szept

Paralimpiai fohász

Erős és bátor – fogalmak, amelyek mögé a legtöbben katonákat, kommandósokat vagy édesapákat képzelünk. Erős és bátor – fogalmak, amelyek új értelmet nyernek, ha az ember a valódi világ hőseivel találkozik. Szerencsés vagyok, hiszen nemcsak találkoztam velük, de néhányat közülük a barátomnak is mondhatok…
Döme Barbara írása
20
szept

Kerti levelek 2. – A reggeliről

Ha rám hallgatsz, reggel, ébredés után közvetlenül megiszol egy pohár vizet. Kezd ezzel a reggelidet. Emlékezz arra, hogy nincs élet víz nélkül, s amikor a purgatóriumban majd bűneinkből és hibáinkból gyógyulunk, sem fognak mást adni nekünk a jó lelkek, csak egy pohár tiszta vizet…
Weiner Sennyey Tibor írása
18
szept

Szezon

Béla csak az igaz sárgabarackot szerette. Úgy ette, hogy a fa alá állt mezítláb és félmeztelenül, és a legérettebb barackokat szedte le magának, rögtön megette, a magot pedig szétdobálta a fa alatt. Az őszibarackot ugyanígy szerette enni, és abból is csak az igazit…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása
17
szept

Kotta

Nem kedvelem a reggelt. Mindig hajszol, tegnap is, ma is, holnap szintén. Lehetne egyszer napokig nem-reggel. Olyankor a hajnal vörös hajú, vörös szemű lánnyá változna, beállna velem a vízsugár alá, megmosná a hátam, vörös törölközőjével felitatná rólam a cseppeket…
Király Farkas írása