Zsurnál

22
okt

Macskaságaim 5. – Prüntyőke

Vannak macskák, akik nyávognak, vannak, akik inkább hallgatagok, és van Prüntyőke. Ő éveken keresztül nem nyávogott. Amikor valamit szeretett volna, csak felugrott az ágyra, vagy bejött az ajtón, és ennyit mondott: prünty. Így rajta maradt a Prüntyőke név…
Lőrincz P. Gabriella írása
21
okt

Gyerekekről

…Jómagam ugyan rengeteg helyen jártam életemben, és mégis, ha vissza szeretnék emlékezni, akkor csak töredékek, összetört üvegcserepek bukkannak fel a mélyből. Egy kaleidoszkóp darabjai. Nem tagadom, jó volt, izgalmas volt minden utazás, de a legjobb az egészben mindig, ami örökre megmaradt, hogy a kedvessel együtt történt mindez…
Gáspár Ferenc írása
20
okt

Az ’56-os ruhatár

…A múltkor összevéreztem egy fehér köpenyt, miközben dolgoztam. Négyszázötven éve ruhatáros vagyok, hetven éve rendezgetem az ’56-os feliratú ruhatárat. Ezt megelőzően az 1848-as ruhatárat őriztem. Ott is volt kedvenc ruhadarabom, mint ahogyan itt is…
Döme Barbara írása
19
okt

A halálról – Kerti levelek 75.

…A tél közeledte mindig és minden élőlénynek egy próba az utolsó nagy télre, a halálra. Meghalni tanul a természet ilyenkor, de ebben a meghalásban a túlélés és az újjászületés gyakorlata is benne van. A természetben élő ember tudja, hogy a halál a természet része…
Weiner Sennyey Tibor írása
17
okt

Az éjszaka bivalyai

Amikor Misi kisfiú volt, a nyári délutánok Ázsiává délibábosodtak, és mozdíthatatlanul elnyúltak az emberszívek párnáin, akár egy kényúr. Bár az utakon akkoriban már inkább keleti márkájú autók és biciklik gurultak, az őshazából réges-régen idáig hajtott fekete bivalyok kísértetei még mindig ott fújtattak a dűlők kátyúi fölött…
Acsai Roland írása
16
okt

Florentin kalap

Erdélyben, Székelyudvarhely és Korond között, az erdő kellős közepén, hosszan, az út mentén gombát (és áfonyát, más szezongyümölcsöt) árulnak (nálunk, autóval elszáguldóknál) kevésbé szerencsés honfitársaink. Én sosem vásárolok tőlük, mert ezeknek nem a megvásárlása, hanem a begyűjtése az öröm…

Nagy Koppány Zsolt írása
15
okt

A rézgép – VI. Réz, réz és réz

Éjszaka inkább hánykolódtam, mint aludtam. Hajnalok hajnalán elindultam megkeresni az apátot. A kolostor még épphogy ébredezett. A konyhából nedves fahasábok füstje szivárgott az udvarra. Két novícius vizet cipelt a ciszternából. Egy öreg szerzetes a templom lépcsőjén ült, és olyan türelemmel javította elszakadt bocskorszíját, mintha az örökkévalóság is megvárná, amíg elkészül…
Király Farkas írása
14
okt

Nünüke

…A városból érkező ember elméje tele van zajjal… Hosszú percekbe, akár negyedórákba telik, amíg a lélek is áthangolódik az erdő ezer apró nesszel átszőtt csöndjére, és az otthonról hozott hangemlékek helyett végre a valóságot sikerül átélni és meghallani…
Bencsik Gábor írása
13
okt

A lélek kicsi fiókjai

…Szükség van jutalomfalatokra. És nem csak csokikockák és magocskák formájában. Mert a világ nem mindig olyan, mint szeretnénk. Nem mindig kapjuk meg azt a kis pluszt, amitől könnyű húzni a szekeret, tolni a biciklit, ha a kerék kilyukadt. Nem mindig kapunk annyi dicséretet, elismerést, amennyit megérdemelnénk…
Mirtse Zsuzsa írása
12
okt

A hivatalos társadalmi érintkezés emberarcúvá tételéről

Napjaink népszerű babonája, hogy individuális társadalomban élünk. Világunk sokarcú, ahány ember, annyiféle, és mind egyenlő egyéniségek vagyunk a világszabadság dicső ragyogásában, valamint a technikai civilizáció fensőbbségének fölényes tudatában. Ez a babona egészséges tudatú, gondolkodó ember esetében addig tart, amíg rá nem kényszerülünk, hogy szép, új, szabad világunkban hivatalosan elintézzünk valamit…
Juhász Kristóf írása