Zsurnál

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása

Sokáig hallgattunk. Hónapok teltek el, hogy te sem szólaltál, meg és én sem írtam neked kerti levelet. Aztán egyszer csak egy késő nyári estén a lugasban üldögélve azt kérdezed, mikor írom le végre filozófiám? Azt kérdezed, hogy végtére is mi az én teóriám? Mit gondolok az „élet nagy kérdéseiről”?…
Weiner Sennyey Tibor írása

Ritka, kivételes történelmi esemény, ha az egyén a közösség helyébe lép. Erdélyben gróf Mikó Imre alakja emelkedett toronymagasra… Ránk hagyta az intelmet, miszerint nem a kultúrából, nem a tudományból kell élni, hanem a kultúráért, a tudományért kell utolsó szusszanásunkig munkálkodni…
Hegedűs Imre János írása

Meghökkentő lehet a cím, mert eddig, mondhatni évtizedek óta, csak ódákat zengedeztem az olvasásról. Viszont ugyanezen évtizedek alatt kristályosodott ki az is, amiről ma írni fogok…
Nagy Koppány Zsolt írása

Az első népdalokat a család idősebb tagjaitól tanultam, majd a drága tanáraim bővítették tudásomat. Én még abban a szerencsés helyzetben nőttem fel, amikor az iskola berkein belül is voltak népdalversenyek. A dallamok, a szöveg, az állandóan felbukkanó szerelem és bánat, a kacérság, az átok egészen elkápráztatott. Nem csak dalokat tanultam, hanem kaptam valamit a múltból…
Lőrincz P. Gabriella írása

Egyszer fogom magam, fittyet hányok a világra, előveszem a Soó-Kárpáti-féle növényhatározót, de az is lehet, hogy a Jávorka-Csapodyt, kimegyek a rétre, és újratanulom az ott élő növényeket, magyar és latin nevükkel együtt. Nem volna semmi haszna, talán éppen ez lenne a szép benne, egyszerűen csak tudni, haszonvétel nélkül…
Bencsik Gábor írása

Idén mintha a nyárnak több dolga lett volna, alig ült le, nem dőlt hátra ráérősen a karosszékben, csak átsuhant a szobán, kerten, világon, aztán sietősen távozott. Hajnalban a nyitott ablakon át a szél befújt a párnámra egy levelet. Nyírfalevél volt, az áll az ablak előtt. Forgattam a kezemben, ilyet se láttam még, mintha az ősz személyesen hozott volna nekem ajándékot…
Mirtse Zsuzsa írása

…Egy normális magyar falunapon az adott közösség minden rétege képviseli magát. Ugyanazt a sört issza, bográcsgulyást eszi a vállalkozó, a melós, a tanító, a közmunkás, a gazdálkodó meg a jegyző. Ugyanazt a tüzet bámulja, ugyanazt a zenét hallgatja őslakos, betelepült és vendég. Ilyesmi a városban nem lehetséges, mert a városi embersokaság méreténél fogva nem képes egységbe forrni…
Juhász Kristóf írása

A faluban, ahol hatéves koromban éltem, nem sok minden történt akkoriban. De ami mégis, arra jól odafigyeltünk. Egy december eleji napon például, emlékszem, nagy zsibongás volt az iskolában, különösen a tanítási idő vége felé. Éreztem, hogy nem vagyok teljesen a része, mert előre megbeszélt dolgokról, templomról, ünnepségről sugdolóztak az osztálytársaim, de azért megkérdeztem: hová is készülnek ilyen izgalommal?…
Farkas Wellmann Éva írása

…A háború utáni években történt. Szegényes karácsony volt, ahogy mindenkinél, örültek, ha rendes ennivalót tudtak szerezni, de azért volt minden: étel, a régi ünnepi dísztállal és porcelánnal megterített asztal. Körbeülték az otthoniak, és épp csak elkezdték az evés előtti szokásos hálaadó imát, amikor megkocogtatták az ajtajuk üvegablakát…
Csanda Mária írása