Olvasat
Döme Barbara
…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása