Zsurnál

Nincs kedvem megnézni a kertben a fákat. Ógok-mógok, panaszkodok. Mindenkinek, aki szembejön. Aki nem jön szembe, annak utánamegyek. Hogy micsoda időjárás van, kérem, itten! Le fog fagyni minden virág, idén sem lesz gyümölcs!…
Gáspár Ferenc írása

Volt egy pillanatom, amikor a felhők fölül néztem ki a repülőgép ablakán, miközben egyre lejjebb ereszkedett a gép. Házak születtek mákszemnyi pontokból, hidak, autók, lobogó piros-fehér-zöld trikolór. Ereszkedett a gépmadár, és láttam, ahogy nagyapám nagyanyám kezét fogja a kertkapuban…
Döme Barbara írása

És kellenek pillanatok, percek, órák, akár egész napok, amikor csak szemlélődsz. Nem vagy hasznos, nem teszel semmit, de hidd el nekem, hogy ez nem haszontalanság, nem tétlenség…
Weiner Sennyey Tibor írása

Micsoda vakmerő életvágy lakik egy hóvirágban! Mintha pillanatok alatt robbantak volna ki a földből, míg nem néztem oda. Ki a kemény földből a puha, vézna szárával, törékeny levélkéivel. Ezt ő maga is alig tudja elhinni, hisz már hetek óta néz lefele a kis sziromleveles fejével: nahát, innen jöttem ki?…
Juhász Kristóf írása

Azok a márciusi ifjak valóban fiatalok voltak. A forradalom híre végigsöpört Európán, és mindenhol mozdultak az emberek. Néha, amikor tiniknek mesélek a forradalomról, Petőfiről, Jókairól, úgy érzem, azt hiszik, ez valami mese. Vagy legalábbis valami olyan történet, ami csak akkor volt lehetséges…
Lőrincz P. Gabriella írása

Így van ez, fiam, vigasztal apám, mikor – félévnyi félrediagnosztizálás és félrekezelés után – végre kiderül, mi a bajom, és mitől fáj szinte folyton a derekam, mindenünk romlik, ahogy öregszünk, csak az erkölcseink javulnak, nemesednek…
Nagy Koppány Zsolt írása

Tavaszi hajnal. Ébredeznek az erdő madarai, megkezdődött a mai öröklét. A Börzsönyben vagyok, kapaszkodom fölfelé a Hangyás oldalában. Ez a hangulat, a fény erdei ébredésének ünnepe kamaszkorom óta vonz. Akkor még Budán laktam. A Moszkva térről mindig az első busszal kellett kimennem a hegyekbe…
Végh Attila írása

Botorkálunk éjszaka a rakparton, a Duna-part macskakövein az autó felé, egy irodalmi rendezvény után, időnként kivilágítatlan turisták lábain keresztüllépkedve. Hárman vagyunk. A fiúk lapossarkú cipőben, rajtam magassarkú bőrcsizma, mellettünk a Duna fekete, hullámos, fényes szalagja…
Mirtse Zsuzsa írása

Emlékszem meghökkenésemre, amikor a kilencvenes évek derekán elolvastam Gyurkovics Tibor egyik tárcáját a Lyukasóra folyóiratban. Minden hónapban megjelent tőle kétezer leütés a lap utolsó oldalán, ez volt az ő rovata. Számomra megdöbbentő írása úgy indult: „A magyar irodalomnak nincs szerencséje az özvegyekkel.”
Zsille Gábor írása

Vidáman énekel az ajtó feletti csengettyű, amint a fiatal téglagyáros benyit a bőrkereskedésbe. Tekintete a falinaptáron akad meg: Boldog újév köszöntsön be / Víg családi körötökbe! / Sok szerencsét, pénzt és erőt / kívánnak a kéményseprők! Boldog újévet, 1924, Emmer József kéményseprőmester, Lugos, Zárda u. 4. Leleményes fickó ez az Emmer, állapítja meg. Jövőre talán a távbeszélője hívószámát is fel fogja tüntetni a kalendárjomon…
Király Farkas írása