Zsurnál

7
jan

Nyulak alkonya

Ki nem vágyik arra, hogy megsimogasson egy nyulat? Nem is, nem: nyuszit! Főleg, ha nem egy hatalmas, harapós bakot lát maga előtt, hanem puha és selymes maroknyi szőrgombócot, hosszú, aranyos füllel. És ahogy az orrocskáját mozgatjaaa… mézbe mártogatott rózsaszín vattacukorszív az élet. Ugye? Nos, nem mindenhol gondolják ezt így…
Király Farkas írása
6
jan

Túl az ünnepeken

Elkezdődött hát egy újabb esztendő. Nagy vígsággal, hangoskodással szokás temetni az óévet és köszönteni az újat. Ünnepelni minél látványosabban, hódolva a szokásoknak, disznóhúst, lencsét, virslit enni, csörömpölni, pezsgőt inni, ez a módi. Úgy mondjuk: megtartottuk az ünnepet. Pedig valójában nem tartjuk meg. Csak ünnepelünk egyet…
Lőrincz P. Gabriella írása
5
jan

Basquiat (1960–1988)

Basquiat. Jean-Michel Basquiat. A fekete Puerto Rico-i, aki felforgatta, megosztotta, elkápráztatta, megleckéztette az amúgy sem éppen tunyaságáról világgá kürtölt amerikai művészvilágot; aki Manhattan SoHo művésznegyedében összejőve Andy Warhollal, az amerikai popkultúra idoljának barátja lett, ám annak műveit is maga mögé kényszerítette a Sotheby’s felhőkig nyújtózkodó 2017-es New York-i árverésének dobogóján…
Árkossy István írása
4
jan

Havas fám, tisztásom, csónakom

Amikor gyertyát gyújtok, magamért is teszem. Hogy legyen erőm, türelmem és állhatatosságom gondozni azoknak az emlékét, akikért a gyertyát meggyújtottam. Mert a cserbenhagyott emlékek szomorú dolgok. Először csenevészek lesznek, aztán idővel teljesen elfogynak. A nagymama, akire már nem gondolunk másfél éve egy szemhunyásnyit sem, a régi játékmackó, akit belepett a por a legfelső polcunkon…
Mirtse Zsuzsa írása
3
jan

Könyveink eladása

A költőt időről időre meghívják a legkülönfélébb helyekre, hogy ott a legkülönfélébb alkalmakból a legkülönfélébb témakörökben szerepeljen. Szögezzük le: ez jó. Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy alapjáraton örülni kell annak, ha manapság bárki kíváncsi egy költőre, és fontosnak érzi megszólítani. Éppen ezért minden felkérésnek igyekszem eleget tenni…
Zsille Gábor írása
1
jan

Psalmus Hungaricus – 2022

Janus római istenségtől kérjük kölcsön az orcát, azzal pillantunk a hátunk mögé, 2021-re, és fürkésszük a mindig talányos jövőt, 2022-t. Csupa madárfejekből áll ez az évszám. Három kettes. Figyelünk, hangoljuk a fülünket, vajon szelíd és vidám trillákkal köszöntenek be ezek a jelképes madarak, vagy vércsevijjogással?…
Hegedűs Imre János írásavv
31
dec

Bakelitlemezek

…Összeseprem a maradék szemetet az üres szobákban, hol az ifjúkoromat töltöttem… Csillagok az égen. Fülemben cseng a tánczene és a tűzijáték pukkanása. Minden szilvesztert itt ünnepeltünk a gyerekekkel. Durrogtattunk az udvaron, csorgattuk a gyerekpezsgőt. Megtáncoltattuk a mamát…
Tallián Mariann írása
30
dec

Mitől lesz tied egy műalkotás?

Nemrég egy orgonakoncerten ültem, és egy adott pillanatban, teljesen váratlanul az az érzésem támadt, hogy a most elhangzó mű nagyon is az enyém. Közöm van hozzá. Az előtte és utána játszott darabok is tetszettek, ünnep volt hallgatni őket, de ezzel valami egészen más volt a helyzet: olyasmit sugallt, hogy értem jöttél, mondanivalóm van számodra, maradj velem, beszélgessünk…
Farkas Wellmann Éva írása
29
dec

Nyolcvan centi boldogság

Vannak, akik úgy vélik, a kisgyerekek közelebb vannak még ahhoz az első kapuhoz, a születéshez, amitől mi, felnőttek már régen eltávolodtunk. Visszaemlékeznek az előző életekre, valahogyan úgy, ahogy ezt Jack London Kóbor csillag című regényében megírta…
Gáspár Ferenc írása
28
dec

A kéregető, a hajléktalan meg a gyerekruhás kutya

Az idős asszony mindennap Budapesten, az Oktogonon kéreget. Arcára ezer aprócska redőt hajtogatott az idő. Ruhája viseltes, de mindig patyolattiszta. Amikor látom, restellem magam azok helyett is, akik miatt ez a szegény asszony öregkorára ilyen sorsra jutott. Vajon ránk is ez vár?…
Döme Barbara írása