Zsurnál

6
nov

A kultúra szalonjai

Az elmúlt évben jó néhány magas színvonalú, értékes kulturális rendezvényen kerített valami gyanúsan furcsa érzés a hatalmába. És rendszeresen visszatért számos helyszínen, Budapesttől a vidékig, sőt, a Kárpát-medence legkülönbözőbb településeiig……
Farkas Wellmann Éva írása
5
nov

Az istenek élnek, az ember pedig meghal

…nem is olyan régen egy kedves régi ismerőse hamvait, aki nem mellékesen kiváló színész volt, és rákban hunyt el, a Dunába eresztették a rokonai. Érdekes búcsúzás volt, sokáig hajóztak felfelé a nagy folyón egészen a Római-partig, ez volt az első olyan temetés az életében, amiről nem lehetett meglépni, eljönni idő előtt…
Gáspár Ferenc írása
4
nov

Edzésre fel!

Gyorsan írjon be péntekre, aztán hadd fizessek!, sürgettem a recepciós hölgyet, aki próbált meggyőzni, ráérek akkor fizetni, amikor majd megérkezem az első edzésre. De én erősködtem, hogy most azonnal fizetni akarok. Végül csak megkérdezte, miért nem vártam a számla kiegyenlítésével, mire őszintén kibukott belőlem…
Döme Barbara írása
3
nov

A szétesés ellenszereiről – Kerti levelek 62.

Olyan húszéves lehettem, amikor párhuzamosan olvastam Cicerót és Schrödingert, és most eszembe jutott ez a negyedszázaddal ezelőtti olvasmányélményem, ahogy a két szerző – kétezer esztendő távlatból – lényegében ugyanarról írt…
Weiner Sennyey Tibor írása
1
nov

A temető mint családi könyvtár

…a kollektív gyász- és emlékezéskultúra napjainkban leginkább praktikus cselekvéssorokban testesül meg. A sírok gondozása, a virágok, koszorúk, gyertyák adjusztálása afféle közös kegyeleti kertészkedéssé vált, amire egész kisipar, pontosabban iparágak lazán összefüggő hálózata épül…
Juhász Kristóf írása
31
okt

Múzeum+

…Olyan katarzist, amit Pesten a Szépművészeti Múzeumban szoktam tapasztalni, nem láttam még sehol, amerre jártam. Ilyesmi történt velem múlt héten is. Zaklatott, örömhajhász napjainkban üdítő volt barangolni, hallgatni, nézni, látni, megtapasztalni Blake kifordított világát…
Tallián Mariann írása
30
okt

Ősz

…Az ősz a maga csöndességével, teljes pompájával telepedett a tájra. Nesztelen érkezett, és úgy festette meg a hegyoldalt reggelre, hogy az ember szava eláll tőle. Éjjel osont, fagyot hozott, majd szelet, ami az udvaromon lévő diófa ruháját egy mozdulattal lerántotta…
Lőrincz P. Gabriella írása
29
okt

A Gerő-villa lakói

Kevés híja, hogy a rózsadombi Gerő-villában töltöttem a gyerekkoromat. Vagyis mégsem kevés híja, pedig nagyon közel volt a lehetőség. Elmondom, hogyan történt…
Bencsik Gábor írása
28
okt

Ezüst-hegy és ezüstfenyő

Ablakomból éveken át egy kékes levelű ezüstfenyőre láttam rá. Amikor felhúztam a rolót reggelenként, még félálomban megálltam mezítláb az ablak alatti szőnyegen, és pár percig nem csináltam semmit. Mégsem volt semmi ez: figyeltem, s talán láttam is ezt a fát. Szerettem nézegetni a kékeszöld tűleveleket, az időt, amelyet a fa magába zárt…
Mirtse Zsuzsa írása
27
okt

Az emlékmolnár

Mielőtt álomra hajtottam a fejemet, Dobai Péter egyik gondolatán meditáltam: „Az emlék a fegyverünk, amellyel szembenézhetünk a halállal. Emlékek nélkül nem létezne jelen és jövő, s már életünkben halottak lennénk. A gondolkodás a gondolat megszületése pillanatában emlékezéssé válik, s így megkettőzi önmagát…
Borbély László írása