Zsurnál

25
jún

Észnél kell lenni

Rengeteg embert láttam megkeseredni az irodalomban. Még akik nem vallják be, azok is sírnak szobájuk félhomályában. Nem is keveset, jóféle sós könnyeket. Frusztrált, érzékeny, a megfeszüléstől pengő és zengő idegekkel vegetáló emberekkel van tele a literatúra sok száz éve, és ez alighanem így is marad…
Nagy Koppány Zsolt írása
24
jún

Udvaromon ökoroller rozsdázik…

Értem én ezt a kölcsönözhető elektromos roller dolgot. Számomra kicsit hasonló a slam poetryhez. Nem próbálnám ki, nem az én műfajom, de tetszik, amikor valaki jól tolja…
Király Farkas írása
23
jún

Könyvek

Kusza, rohanós heteken vagyok túl. A sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és a budapesti könyvünnepek forgatagából a rendhagyó irodalomórák pezsgésébe csöppentem. Még nem is volt időm végig gondolni, milyen tapasztalatokat szereztem a 2022-es könyvhetek során, máris a könyvekről kellett beszéljek, több száz fiatal előtt…
Lőrincz P. Gabriella írása
22
jún

Noel

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása
21
jún

Amikor még minden előtte van

Hétfő este van, kellene valami jutalomfalat a hét első napjának végére. Jó napot zártam, nem panaszkodom, amúgy sem szeretek panaszkodni, ha van miért, akkor sem, de nincs is. Igaz, egyesek szerint folyamatosan ezt teszem, és semmi nem elég jó nekem. Ah! Ha ők a barátaim, milyenek lehetnek az ellenségeim?…
Mirtse Zsuzsa írása
20
jún

Kivívni a szabadságot

…konferenciaszervezői körökben valamiért eluralkodott az a téveszme, hogy a felnőtt vendéget egy-két órán keresztül békén hagyni: udvariatlanság. Pedig nem az, éppen ellenkezőleg. Úgy vagyok vele, hogy ha vendéglátóim maguktól nem adják meg a szükséges szabadidőt, akkor én önkényesen megteremtem magamnak…
Zsille Gábor írása
18
jún

Emlékek receptre

Emlékszem, amikor először vittem kórházba, dugó volt a városban, és rettentő meleg. Emlékszem, a kocsiban vártam rá. Túl gyorsan végzett, és azt mondta, minden rendben lesz. Emlékszem, a nyár végén már naponta hívtam. Hetente vittem. Néha sétálni mentünk a régi iskolámhoz…
Fehér Kinga írása
17
jún

A kis mackó álma

…Több éve már, hogy kipattant a fejéből a gondolat, fesztivált szeretne szervezni a városnak. Az volt az álma, hogy a gyerekeknek, akiket tanít, és az ő szüleiknek, az érdeklődőknek, a kíváncsi városlakóknak, apróknak és nagyobbaknak elhozzon az ország távoli pontjára egy produkciót, olyan fellépőkkel, akiknek a profizmusára méltán lehet büszke. Egy szép napon belevágott…
Tallián Mariann írása
16
jún

Kitekintés a buborékból, avagy hogyan nem lettem pisztolytulajdonos

…Gyanútlanul leszálltam, s praktikus megoldásként a tágas várótermet választottam ki a viszonylag hosszú idő eltöltésére. Már az elején feltűnt és biztonsággal töltött el, hogy itt bizony sétálgatnak őrök. Az csak további két perc múlva derült ki, hogy mások is – és talán előbbiek sem véletlenül rendeltettek a helyszínre…
Farkas Wellmann Éva írása
15
jún

Nem volt esély

Egy dolog volt igaz: a verés. A rendőrök tényleg vertek, kézzel, gumibottal, talán mással is, de arra egyelőre nincs bizonyítékom. Egy verést a saját szememmel is láttam, amikor 1974-ben megnyertük a huszonhárom éven aluliak Európa Bajnokságát az NDK ellen a Népstadionban, és a 4:0-ás győzelem után berohantunk a gyepre, eksztázisban őrjöngve ünnepelni…
Gáspár Ferenc írása