Zsurnál

…Negyvenhét év, se több, se kevesebb, én már kettővel túl vagyok ezen, s nem tudom, mit gondolsz erről, mert téged már eltemettünk. Péntekek sorjáznak, felfűzöm őket, nyakba akasztom minden ünnepen és a fázós napokon, se fény, se árnyék, minden ugyanolyan azóta, még a temető is üres, félni sem merek, nehogy meglásd, hogy megszegtem ígéretem…
Döme Barbara írása

…A tengerről írni egyszerre lehetőség és lehetetlen, kissé olyan, mint szinte minden fotó, amit az ember a tengeren készít, egyszerre szép és mégis kissé giccses. Nem lehet befotózni a napfelkelték és naplementék szépségét, s nem lehet befotózni az érzést, amikor az ember kora hajnalban, ébredés után úszni megy…
Weiner Sennyey Tibor írása

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, az alkohol az emberiség ellensége, s ki az ellenség mellől megfutamodik, gyáva, az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan, leszoksz vagy detox, Isten áldásával, egészségünkre…
Juhász Kristóf írása

Bármilyen nagy is ez a világ, néha tervezetlenül is vissza-visszajutunk benne egy-egy korábbi pontba, percbe. Így jártam a minap: nagyjából céltalanuk bringáztam Budán, a Gellért-hegy aljában, amikor egyszerre ott találtam magam, ahol néhány évvel ezelőtt a korábbi autóm úgy gondolta, hogy megáll, és semmilyen szép szavas unszolásra sem indul újra…
Király Farkas írása

…Augusztus és szeptember számomra a betakarítás hava. Míg mások még kipréselnek egy kis nyaralást a nyárból, nálam a szüret ideje érkezik el. Az idei szárazság megviselte a kertet, ideje korán száradt el a gyep, szinte kiégett minden, mégis, aki ültetett, az arat is…
Lőrincz P. Gabriella írása

Egy épület befedése akkor ér véget, ha már nincs hova elhelyezni egyetlen cserepet sem. Ám a képteremtés művelete – ha már ilyen profán hasonlatnál időzünk – a tetőfedőé helyett mégis inkább egy olyan gazda munkájához hasonlít, aki szénát rak a saroglyára, és ha hihetünk a bölcsességnek: nincs olyan rakott szénahalom, amelyre még egy villával fel ne férne…
Árkossy István írása

Nem lehet megőrizni mindent, és nem is kell. Ahogy az összes gyerekkori játékunkat sem tudjuk megtartani, úgy a régi önmagunkat sem lehet magunkkal vonszolni. Nem is érdemes. Ami fontos, úgyis beépül az újba, valamilyen formában ott lesz, számíthatunk rá. De kell a hely, tágasság bennünk mindig egy újabb életnek…
Mirtse Zsuzsa írása

Tizenöt évvel ezelőtt egy katolikus hetilap szerkesztőségében dolgoztam, oxigénpalackkal alámerülve az egyházi élet túlnyomórészt nem szépirodalmi tengerében, mi több, óceánjában. Akárhogyan is, stílusgyakorlatnak hasznos volt, de számos eset bizonyítja, hogy nem szabad tartósan zsurnalisztának maradni, mert az legyilkolja a költőt…
Zsille Gábor írása

Legemberibb hangja a csellónak van az elterjedt vélekedés szerint, az énekhanghoz pedig a hegedűvel megszólaltatott zene áll legközelebb, állítják sokan. „Sír a hegedű” – mondják a szomorú nótát játszó hangszerről…
Csanda Mária írása

Egy rágógumival szemezek az orvosi rendelőben. Oda nem illő helyen éktelenkedik egy alaposan megrágott, besárgult darab egy olyan épületben, ahol a bejáraton csak maszkban és fertőtlenített kézzel léphetek be. Kiskorom óra irtózom a rágógumitól. Rendkívül visszataszítónak találom. A kezembe sem venném, mert irtózom attól, hogy érintkeznem kelljen egy nyúlánk, nyálas, gumiszerű dologgal…
Tallián Mariann írása