Zsurnál

Döbbenten nézek körül a világban. Az alatt a több mint négy évtized alatt, amióta látom, mintha kifordult volna a sarkaiból. Persze, mondhatja bárki, hogy az ember alapvetően nem változik, és igaz is lehet, de az is ugyanúgy, hogy talán már nem is tudja, hogyan kerülje el a zsákutcákat…
Farkas Wellmann Éva írása

…Tizenhét éves koromban jártam Kijevben. Mert Kijev nem egy másik kontinensen van. Nem Ázsiában vagy Afrikában. Nem is a Déli-sarkon. Kijev itt van a szomszédban. Annak idején a lányiskola volt a szomszédban, tulajdonképpen az utca másik oldalán. És egy kedves tanárnő meghívott, hogy velük együtt utazzam el a Szovjetunióba…
Gáspár Ferenc írása

Mozgalmat hirdetek! Vedd elő szüleid fotóját és tedd közzé az interneten, mutasd meg, milyen büszke vagy rájuk! Rájuk, akik felneveltek, akik mindaddig óvtak, amig le nem hunyták örökre a szemüket. Mozgalmat hirdetek! Ha még lehetséges, beszélj mindennap a szüleiddel, kérdezd meg, mi tenné őket boldoggá, kérdezd meg, amíg nem késő!…
Döme Barbara írása

Ha szemügyre vesszük a költészet emberiséggel egyidős történetét, ameddig csak elláttunk, háborút, harcokat, küzdelmeket, szenvedést énekeltek a múzsák a költőknek, mintha azt akarták volna mondani, hogy az emberiség története csak ez. Pedig nem. Az emberiség történetének mindez csak elenyésző, de igen szomorú, szégyenteljes, szánalmas része…
Weiner Sennyey Tibor írása

A mogyorónak sem a nővirága, sem a barkája nem tartozik a látványos virágok közé, Ani mégis szerette. A korai virágok közül a som aranysárga virága vonzotta leginkább, de a régi kertjével együtt hátrahagyta a sombokrot is. Az új kertjében állt egy mogyoróbokor, ami sok millió szélnek eresztett pollennel jelezte, hogy vége a télnek…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Nevetnek. Sokan. Láthatóan és hallhatóan tetszik minden ott lévőnek a pillanat, a perc, az egész délután. A tisztást körbeölelő erdő fáinak egy része már ébredezik, a cseresznyeszilva virágzik, a szellő le-lecsippent néhány szirmot, a játszótér felé repíti. Gyerekek ugrálnak, próbálják elkapni a röppenő szirmokat…
Király Farkas írása

Üldögéltem a földön, néztem a nálam kétszer idősebb faóriást, és arra gondoltam, hogy milyen jó az élet, csak az, hogy élhetek. Fontos kis semmiségeimmel, bicsaklásaimmal, szarkalábakkal, narancsbőrrel, striákkal a testemen, ez én vagyok. Hálás vagyok azért, hogy ez lehetek. Örülök ennek a negyven évnek, a tavasznak, az egyre hosszabbodó nappaloknak…
Lőrincz P. Gabriella írása

Alacsony termetű, sánta, mord, rideg, zsarnok, titkolózó, ellenszenves, ámde oroszlánszívű. Így írták le kasztíliai-spanyol beosztottjai a portugál hajóst, Fernão de Magalhãest, akinek a neve mellé igencsak illik ebben az esztendőben odakanyarítani egy kerek ötszázast, mivelhogy éppen egy fél évezred telt el 1522 óta, amikor Sevilla kikötőjében újra horgonyt vetett az V. Károly császár áldásával útra kelt öt hajóból álló spanyol flotta viharvert maradéka…
Árkossy István írása

Fogadkozom, ígérgetek, szeretek, akarok. Hol sikerül megtartanom őket, hol nem. Hatalmas hegyeket rajzolok, mind az enyém, máskor beérem a homokszemekkel is, azokat pergetem a tenyeremben. Pedig, ha nem tudok hegyeket rajzolni, látni magam előtt, akkor nem hajt majd semmi. A semmit nem lehet megmászni…
Mirtse Zsuzsa írása

Ez a rövidítés természetesen – ugyan mi mást, ha-ha – a kényszeres okoskodást jelöli. Megfigyeléseim szerint ez az egyik legáltalánosabb fegyver, amelyet az emberek egymás ellen alkalmaznak, egyúttal a leghatásosabb is. Mániákusan belebeszélni mások életébe, a legapróbb állítással is vitába szállni, mindig mindent jobban tudni, félszavakat kiigazítani, kéretlen tanácsokat osztogatni…
Zsille Gábor írása