Amíg úgy gondolsz a munkára, hogy kötelező rossz, addig a munka mindig kínszenvedés lesz, időpazarlásnak tűnő gyötrelem. Ha úgy gondolsz a munkára, hogy az az életed értelme, akkor a munka elkezdi majd megenni a szabadidődet, a családodat, a magánéletedet és végül téged is. A legjobb, ha itt is megkeresed az arany középutat. Mint mindennel, a munkával is érdemes mértékkel és értelemmel bánni. Ha rám hallgatsz, igyekszel minden napba beilleszteni olyan időszakokat, amiket tudatosan a munkára és csak a munkára szánsz, s olyanokat, amikor semmiképpen sem dolgozol. A szemlélődés és a pihenés rövid időszakai segítenek, hogy a munkára fordított idő hatékonyabb és célravezetőbb legyen. Nem igazán hiszek a nyolcórás és hasonló munkanapokban, ugyanis igen gyakran kiderül, hogy amit elhúzunk nyolc órára, azt vagy meg lehetne csinálni hamarabb is, vagy éppen ellenkezőleg, a nyolc óra csak arra elég, hogy elkezdj valamit, de befejezni nem tudod. Jobb tehát felmérni, milyen munkáról van szó, mennyi időt, mennyi energiát, mennyi odafigyelést igényel, s úgy fordulni felé.

A munkának amúgy is alapvetően két formája van: a szellemi munka és a fizikai munka. Már jó ideje én mindkettőt párhuzamosan végzem, minden napomban van szellemi és fizikai munka is, és meggyőződésem, hogy ez a lehető legjobb, amit tehetek magammal.

A szellemi munkát négy-öt óránál tovább egyhuzamban nem lehet ugyanazzal a minőséggel folytatni, legyen az bármennyire ihletett időszak, és még ilyenkor is legkésőbb másfél-két óránként fel szoktam állni, sétálok egyet a kutyámmal, kicsit mocorgok, mert nem lehet, nem szabad egész nap ülni. Persze vannak olyan időszakok, amikor lapzárta van, leadás, egy könyvet fejezünk be, amikor napokig a szövegben vagyok, de még ilyenkor és különösen ilyenkor is érdemes felállni és otthagyni egy kicsit az egészet. Két dolgot figyeltem meg a szellemi munka kapcsán. Azt, hogy amennyire inspirál és jól érzem magam benne, annyira képes vagyok kizsákmányolni önmagam és háttérbe szorítani testem jelzéseit. Ezért az utóbbi időben igyekszem nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy ne legyek önmagam zsarnoka, amikor szellemi munkát végzek. Több időt hagyok, lassabb vagyok, később végzek, ez kétségtelen. De a világ nyugodtan rohanhat vesztébe, neked és nekem nem muszáj. A szellemi munka nemcsak a termelésről, nemcsak az eredményekről, nemcsak a sikerekről szól, hanem a szemlélődésről, a fejlődésről, a tanulásról, a tudásról, s ehhez elkerülhetetlen, hogy megállj, hallgass és figyelj. Ez a szellemi munka, bármilyen jellegű is legyen, legnehezebb és legfontosabb része: hallgatni és figyelni, s tollat csak akkor a papírra ejteni, ha már tudjuk kinek és hova és mit és miért és hogyan fogunk írni. Előbb mindent belül elképzelni, „imaginálni”, majd az egészet a szellemben leforgatni, előhívni – mint egy varázslat, mint egy film –, s a belső fénnyel kivetíteni a valóság gyöngyvászonára.

A fizikai munka nem egyszerűen más jellegű, mint a szellemi, de másfajta jelenlétet is követel. Amikor a kertben vagy a méhesben dolgozom, előtte mindig bemegyek a műhelybe, ahol a különböző szerszámok, eszközök vannak, ismét csak végiggondolom, mi mindent szeretnék a rendelkezésemre álló időben megcsinálni, például levágni az ágakat, megjavítani az öreg kaptárokat, végigvizsgálni a méhcsaládokat, felaprítani a kiszáradt rönköt…, megnézem, milyen szerszámokra lehet szükségem, s magamra is úgy gondolok ilyenkor, mint egy eszközre a sok közül. S bár az utóbbi időben a méhészkedéshez már csak akkor húzok kesztyűt, ha nagyon muszáj, a többi munkához általában felveszem a megfelelő védőfelszerelést, s neked is ezt javaslom. Nem biztos, hogy szükség lesz rá, de jobb a kezednek, a szemednek, a fülednek, ha véded. Persze a legtöbb fizikai munkába egyszerűen csak bele kell állni. Odamenni, megfogni valaminek a végét és arrébb tenni. Feldarabolni vagy összecsavarozni, összerakni vagy szétszedni. Kiásni és betemetni. Megemelni és lerakni. Újra és újra. Amikor nagyon monoton a fizikai munka, akkor szoktam hangoskönyveket és rádióbeszélgetéseket hallgatni közben, mert tudok többfelé figyelni, de amikor bütykölök, javítok, akkor igyekszem ugyanúgy teljes lényemmel koncentrálni a feladatra, mint amikor egy kerti levelet írok neked. Ott lenni benne abban, amit csinálok. És ez az, amikor elkezdem élvezni a munkát. Szeretem, amikor leizzadok, elfáradok, láthatóvá válik a munkám eredménye, például egy keményen végigdolgozott tavasz után a méheim erősek, szépek, s a hordók is teli vannak mézzel a nyári napfordulóra. De még a fizikai munkánál is, és különösen annál, figyelni kell, hogy időben abbahagyd, ne dolgozd szét magad, ne tedd tönkre a tested azzal, hogy olyat vállalsz, amiben megszakadsz. Meg kell állni két nagyobb folyamat között, meginni egy pohár vizet, felhívni telefonon egy jó barátot, s hasonlók.

Ilyen egyszerű dolgok ezek, mégis azt látom, hogy mindenki halálra dolgozza magát, s kínszenvedés nekik a munka. Te légy más, lásd, hogy a munka a lehető legjobb, amit tehetsz magaddal, hiszen valami igazán fenséges dologban veszel részt, ha jól csinálod. Teremthetsz, alkothatsz, különösen akkor, ha értelmes munkát találsz. Buddha nagy hangsúlyt fektetett tanításaiban a „helyes életvitelre”, amit úgy nevezett, hogy „sammā ājīva”. Ez nem más, mint hogy az embernek olyan munkát érdemes végeznie, amivel nem árt. Azt mondja az egyik szutta, hogy fel kell hagyni a tisztességtelen életvitellel, míg a másik, hogy ötféle dologgal nem szabad kereskedni: fegyverekkel, emberekkel, hússal, bódító szerekkel és mérgekkel. A helyes életmód ellentétének, vagyis „helytelen életmódnak” nevezi a csalást, a kényszerítést, a cselszövést és a nyereséghajszolást. Lehet, Buddha tudott valamit? Biztosan.

Végül érdemes a munkához úgy állnunk, hogy ne csak arra figyeljünk, hogy mindig annyit vállaljunk, amennyit előbb-utóbb el tudunk végezni, hanem amikor elvégezzük a munkáinkat, lett légyen az szellemi vagy fizikai, visszapillantsunk rájuk, lássuk eredményét, bármilyen csekélyke is legyen az, s örüljünk neki. A jól végzett munka öröme hasonló ahhoz, amelyet Isten is érzett, amikor a teremtés után megpihent, csak kisebb, egyszerűbb, emberibb. Osztozz a teremtővel a teremtésben, mert erre hívott meg, s ezt legkönnyebben úgy teheted, hogy értelmes munkát végzel, dolgozol, nemcsak pénzért és sikerért, hanem ezért az örömért minden áldott nap.

Weiner Sennyey Tibor