Zsurnál
18
nov
Van titok
Caravaggio festőtechnikája a kimunkáltság mellett is kellően pasztózus vonásokat hordoz, vagyis testes festéknyomok jelzik az ecset haladási vonalát, ami kontúrozza, majd kitölti a formát. Jellegzetes sötét hátterű képén, amit még a fényes lakkozás is segített, ezért rajzolódhatott ki egy másik alakzat is, ami érzékelhetően nem annak a műnek volt a része… Árkossy István írása
17
nov
Képek a kútból
Születésünk pillanatától kezdve képek milliárdjait tárolja az agyunk. A zömük lesüllyed – és soha többé nem is kerül elő. Hogy mégiscsak tárolja őket az emlékezet, abból gondolhatjuk, hogy időnként felbukkan közülük egy-egy valahonnan egészen mélyről; bizonyos élmények, érzéki tapasztalások kapcsán újra láthatóvá válnak a számunkra… Mirtse Zsuzsa írása
16
nov
A legnagyobb gyűjtemény
Az ősidőkben, négy évvel az úgynevezett rendszerváltás után, egy hétköznap délután éppen a kedvenc időtöltésemnek hódoltam Pesten, a Múzeum körút egyik antikváriumában: könyveket nézegettem. Akkoriban sűrűn portyáztam a használt könyvek világában, tucatszám vásárolva ilyen-olyan műveket… Zsille Gábor írása
14
nov
Csókok és kövek elegye a világ
Egy antológiába kerestem kezdő, reményteljes ifjú alkotókat Skandináviából. Marte Huke verseit akkor még a norvég szerkesztők is alig ismerték. A bergeni egyetem bölcsészkarán végzett, majd egy Írásművészeti Akadémiára járt… Kovács katáng Ferenc írása
13
nov
Szabotázs
Barlangban fotózni tanulok éppen. Odabent sötét van, de nagyon. Azaz teljesen. Amikor eloltjuk a karbidlámpákat, úgy érzem, felborulok, ellebegek. Belém folyik a sötétség, darabjaimat maguk felé húzzák az üreg falai. Széttép a fotonok hiánya – ha elfogy a fény, elfogy a gravitáció is… Király Farkas írása
12
nov
Gyász
2020 más, gyászos év – az elejétől így gondoltam, az újévi pezsgőspoharak koccanásától. Akkor még az éjféli harangszóról csak az jutott eszembe, hogy idén száz éve darabolták fel Magyarországot. Mégis olyan dolgok csillogtak előttem, amiket nem ismertem, s amik végül máshogyan történtek… Lőrincz P. Gabriella írása
11
nov
Bezzeg a művész…
Hogy a művész álmodozó, nem újkeletű megállapítás. Már csak annyival, hogy behunyja szemeit, máris egy újrakonstruálható világ esélyét teremti meg, hiszen a legsötétebb képernyőre – amelynek sem távlata, sem kiterjedése nincs –, azt vetítheti ki szellemének sugaraival, amire képes, vagy amit lelki szemeivel éppen látni akar… Árkossy István írása
10
nov
Őszi napsugárnők
Megcsavar valami egészen különleges érzés, elömlik bennem egy ismerős, barátságos hangulat, hirtelen itt van velem Verlaine Őszi éneke is, de semmi bús zsongást, sem jajongást nem érzek, és ha nem tudnám, hogy ez az ősz más, mint az eddigi összes volt, felhőtlenül élvezném a napok talán utolsó pompáját… Mirtse Zsuzsa írása
9
nov
Váralagút
1936 júliusában Kosztolányit rövid időre hazaengedték a kórházból Budára, a Tábor utca és a Logodi utca találkozásánál állt otthonába. Éppen akkor nyitották meg újra a forgalom számára a szomszédjukban található Alagutat – néhány hétig zárva volt, mert a belsejét kicsempézték. Kosztolányiné automobilt bérelt, és beültette Didét, hogy megmutassa neki az építészeti újdonságot… Zsille Gábor írása
7
nov
Mámá hotel
Két nagy szatyorral a kezében lehetett látni mindig, el is nevezték a szomszédok Cekker Katinak. Nem volt még nagyon öreg, csak elnyűtt s kicsit púpos. Az ujjai megbogosodtak, az erek a nyakán kitágultak, karjain lötyögött a hús… Hegedűs Imre János írása