Zsurnál

Idén mintha a nyárnak több dolga lett volna, alig ült le, nem dőlt hátra ráérősen a karosszékben, csak átsuhant a szobán, kerten, világon, aztán sietősen távozott. Hajnalban a nyitott ablakon át a szél befújt a párnámra egy levelet. Nyírfalevél volt, az áll az ablak előtt. Forgattam a kezemben, ilyet se láttam még, mintha az ősz személyesen hozott volna nekem ajándékot…
Mirtse Zsuzsa írása

…Egy normális magyar falunapon az adott közösség minden rétege képviseli magát. Ugyanazt a sört issza, bográcsgulyást eszi a vállalkozó, a melós, a tanító, a közmunkás, a gazdálkodó meg a jegyző. Ugyanazt a tüzet bámulja, ugyanazt a zenét hallgatja őslakos, betelepült és vendég. Ilyesmi a városban nem lehetséges, mert a városi embersokaság méreténél fogva nem képes egységbe forrni…
Juhász Kristóf írása

A faluban, ahol hatéves koromban éltem, nem sok minden történt akkoriban. De ami mégis, arra jól odafigyeltünk. Egy december eleji napon például, emlékszem, nagy zsibongás volt az iskolában, különösen a tanítási idő vége felé. Éreztem, hogy nem vagyok teljesen a része, mert előre megbeszélt dolgokról, templomról, ünnepségről sugdolóztak az osztálytársaim, de azért megkérdeztem: hová is készülnek ilyen izgalommal?…
Farkas Wellmann Éva írása

…A háború utáni években történt. Szegényes karácsony volt, ahogy mindenkinél, örültek, ha rendes ennivalót tudtak szerezni, de azért volt minden: étel, a régi ünnepi dísztállal és porcelánnal megterített asztal. Körbeülték az otthoniak, és épp csak elkezdték az evés előtti szokásos hálaadó imát, amikor megkocogtatták az ajtajuk üvegablakát…
Csanda Mária írása

…Közel napra pontosan harminc éve történt Oslóban: Teres atya a vacsoraasztal ablak melletti végén ül. Ki-kinéz a csillagos, kristálytiszta égre. Nagy hó fedi az ablakon túli világot. Nem nyúl az ételhez. Biztassuk? Magyar ember evés közben nem beszél. Bal kezében forgatja a villát, tekintete a távolba réved, és a múltat emlegeti…
Kovács katáng Ferenc írása

Harmincöt éve született. Meglehetősen véres körülmények között – de a születés már csak ilyen. Meg égett lőpor szagában – sokan harcoltak érte és ellene, haltak meg érte és ellene. Jól tudom, jobban, mint valaha is szerettem volna, hiszen saját bőrömön tapasztaltam meg. Időnként még álmodom a cikázó nyomjelzőkről. Meg arról, ahogyan először kimondjuk az újszülött nevét…
Király Farkas írása

A szobában minden ugyanúgy állt, ahogy hagyta, mintha csak elugrott volna egy pillanatra, és bármelyik percben visszatérhetne. Az asztalon elszáradt virágok, egy szál ködmönszínű kardvirág, a polcon könyvek, amelyek lapjai az évek alatt beleolvadtak a porba. Az idő itt nem mozdul, és mégis állandóan jelen van…
Döme Barbara írása

Hajnalban esett le az első hó, november 22-ét írtunk aznap. Tudtam, hogy esni fog, már hét elején kinyomoztam a telefonom applikációja segítségével. Délelőttre jelezte, úgy is készültem. Elképzeltem, hogy hóesésben fogok reggel besétálni a városba, amikorra beérek, a Ferenciek terén a tornyok teteje hóval lesz befedve…
Mirtse Zsuzsa írása

…A vallást a modern korban gyakran okolják, amiért régen is, most is számos ember halálához vezetett, és sokakat megtévesztettek az ürügyén, de nehéz nem látnom, hogy a vallások milyen sok embernek adtak reményt, tartást és értelmet reménytelen pillanatokban…
Weiner Sennyey Tibor írása

Az akkor 82 éves Jókai Annával 2014-ben (három évvel a halála előtt) találkoztam utoljára Debrecenben (az akkor 80 éves) Vencsellei István fotóművész kiállításának megnyitóján. S újra „találkozhattam” az írónővel, hét évvel a halála után (2024. november 28-án), szintén Debrecenben, a számos értékőrző és értékhagyó kulturális és művészeti programot kínáló Partium Házban…
Vitéz Ferenc írása