Címke: Mirtse Zsuzsa
24
aug
Útszéli szerelmeim
Nagymama kezén elnevezzük az ereket. Ez a Duna, ez a Tisza. Itt folynak össze. Tartsd felfelé a kezed, akkor nem látszanak!, nevetek rá. Kilenc-tízéves kislány lehetek, ő a karosszékében ül, én a csücsikén. Gyerekkezemben tartom madárkezét…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
17
aug
Mályva és jégeső
Az egykori falu, amelyben élek, ellát minden bőséggel. Karnyújtásnyira van a kis tó, szerencsés években nyáron békakuruttyolásra alszom el. Van, akit ez idegesít, engem megnyugtat. Ha felsétálok a parányi temető melletti úton, a hegy lábához érek…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
10
aug
Az igazi part
Menni, minden napba beépíteni valamit, amitől a síkságból legalább lankás dombság emelkedik odabent, amitől felismerem majd egy hét múlva is azt a napot, mert saját arca lesz. Szeretem, ha a napjaimnak arcuk van… Mirtse Zsuzsa írása
3
aug
Lumineszcencia
Nem szentjánosbogár az, hanem rózsabogár, mondom magamnak, nehogy eltévesszem. Néha összekeverem a nevüket, pedig egyáltalán nem hasonlítanak egymásra – ám mindkettőnek a fénnyel van dolga, biztos azért… Mirtse Zsuzsa írása
27
Júl
Lépcsősor a dombtetőre
Reggel autó jön értem, Iszkázra készülünk szerkesztőtársaimmal (Magyar Napló irodalmi folyóirat), a Nagy László Emlékházba. Július 17-e van, Nagy László éppen ezen a napon született, 96 évvel ezelőtt… Mirtse Zsuzsa írása
20
Júl
A háromablakos torony
Minden patak a folyó felé tart, és minden folyó a tenger felé. Hacsak útközben el nem nyeli valami, oda is fog jutni. Bármerre indulok, minden utam a múltam felé vezet: nagyanyám, dédapám földje felé, még ha ma már határok is választják el egykori szülőhelyeike
t… Mirtse Zsuzsa írásav
t… Mirtse Zsuzsa írásav
13
Júl
Zsebemben felhőkarcolók
A levegőben mentalevél és a szőlővirág illata keveredik némi csatornaszaggal. Ülök egy teraszon a Király utcában, magas faasztalnál, magasított széken. Barátságos idő van, nem túl meleg, lampionok világítanak, a belvárosi helyek tele vannak emberekkel. Az asztalon pirosan izzó mécsestartó, poharamban könnyű rajnai bor… Mirtse Zsuzsa írása
6
Júl
Tizennégy lépcsőfok
Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
29
jún
A keleti kapu
Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása
22
jún
Fellegváraim
Minden csak utólag biztos. Biztos a Budai Vár, a szepeshelyi gótikus katedrális, a végtelenül igazságtalan és szomorú háborúk, a tavaly eltett eperlekvár. Biztosak a már megnyert csaták (ha utóbb el is veszítettem, akkor is), a falánk hódítások, az elengedések, újrakezdések. Minden, ami felépült, megtörtént, szétzúzódott… Mirtse Zsuzsa írása