Czigány Ildikó állatvédővel, rádió- és televízió-műsorok vezetőjével, Magyarország első légitársasági pilótanőjével beszélgettünk az élővilág és a benne élő ember kapcsolatáról, e kapcsolódás lehetőségeiről és a megélhető, önazonos életről. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Művészcsaládból származol, mégis azzal robbantál be a köztudatba, hogy a Malév első női pilótája voltál. Aztán, amikor a repülést abbahagytad, számos más úton is elindultál. Az életműved olyan, mint egy zenekari mű, ahol a szólamok egymást erősítik és ugyanazt az üzenetet közvetítik: örülj az életednek, a lehetőségeidnek, és használd azokat. Hogyan találtad ki azt, hogy pilóta leszel?

Czigány Ildikó: Mint sok minden mást, ezt is édesapám, Czigány György példája, az ő repülés iránti lelkesedése robbantotta ki bennem, igaz, már a Zeneakadémia elvégzése után, a Magyar Televízió ifjú munkatársaként. Ekkoriban elég sokat repültem, többek közt párizsi ösztöndíjasként, és eljött az a pillanat, amikor biztosan tudtam: a Malév szép, nagy repülőgépeit szeretném vezetni. Méltán mosolyogtak meg jövendő kollégáim, nem tudhatták, hogy komolyan gondolom. Ám a következő hét-nyolc év, amit a sportrepülésben, illetve a szükséges vizsgák letételével töltöttem, nem volt hiábavaló: a Malév európai, majd interkontinentális járatain teljesíthettem szolgálatot sok éven át.

MZs: Néhányat felsoroltam abból a sokféle tevékenységből, amelyet életed során hosszabb-rövidebb ideig folytattál, de nem teljes a lista: mi mindennel foglalkoztál még?

CI: A mozgás életfeltétel, életjelenség, nálam kiváltképp. Jógaoktató, feketeöves karatés lettem, de rajongok a vízi sportokért és a táncért is. Nem beszélve arról, hogy mindegyik barátságokat hozott, közösségek részévé váltam. Ami azonban gyerekkorom óta nem hagy nyugodni és az első volt minden érdeklődésem között, az a biológia, a természet, az állatok. Miért szeretem az állatokat? Gyakori kérdés. Az állatok, élőlénytársaink megfigyelése, létezésük mosolyt keltő csodája vezet az úton! Fantasztikus kaland végignézni az élet, az intelligencia, az idegrendszer fejlődésének történelmét. Az állatok olyanok, mint az angyalok. Öntudatlan viselői az élet csodájának. Ártatlanok. Szeretetünk ragyogása egy alacsonyabb fejlődési szinten álló lényt is kiemelhet a semmiből. Emberi személyiségünk ólomkabáton is áthatoló ereje az, ami szétsütheti az anyag durva, évmilliókat magával vonszoló rétegeit, és egy állat pillanatnyi létét is felemelheti emberi magasságba.

MZs: Elkötelezett állatvédő (és állattartó) vagy, egyidőben a Fővárosi Állat- és Növénykertben is dolgoztál animátorként. Mit tapasztalsz, hol tartunk állatvédelem szintjén a környező országokhoz képest?

CI: Nem tudom, állatvédő vagyok-e? Amennyiben elfogadom az Állatorvostudományi Egyetem szakembereinek véleményét, akkor mindenki állatvédő, aki lelkiismeretes, felelősséggel gondolkozó állattartó, vagy aki nem tart ugyan sem kedvtelésből, sem egyéb célból állatot, de viselkedésével, megnyilvánulásaival ezt a szemléletmódot erősíti a természetben és élete mindennapjaiban. Az elmúlt harminc évben lehetőségem nyílt rá, hogy saját otthonomban mindig elhelyezhessek másfél tucat állatot, gazdára váró kutyákat, macskákat, később nyuszikat, tengerimalacokat is. Amikor ezt már (a repülés befejezése után) önerőből nem tehettem meg, édesapám gyerekkori barátja, Heltay László karmester, kutyabarát jóvoltából sikerült mégis társállatotthont üzemeltetni lakóhelyemen. Ennek fő célja volt, hogy elhunyt vagy cselekvőképtelenné vált tulajdonosok társállatainak ne kelljen a menhelyi körülményekhez alkalmazkodniuk. Ma már inkább az állatvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztésben veszek részt, hiszen eredeti szakmáim, az írás, emberek, közönség előtt való megszólalás erre predesztinálnak. A Veresegyházi Városi Televízió (VVTV) felkérésére ebben a témában 44 kis műsort készítettünk az elmúlt években, szívesen lépek fel rendezvényeken, vezetek kvízjátékot vagy kötetlen beszélgetést, és a Kossuth Rádió Este című műsorában is gyakori vendégeim biológusok. Azt hiszem, szerencsés vagyok. Az élővilág, az élő rendszerek megismerésének vágya talán sose fog kiégni, megkopni bennem, hiszen más volt a foglalkozásom. Már Malév-pilótaként, merő kedvtelésből szigorlatoztam zoológiából, növénytanból, biokémiából, tiszta tudásszomj vezetett a populációdinamika és ökológia előadásokra a soproni egyetemen. Ugyanezért asszisztálgatok állatorvosok mellett, hogy lassanként megértsem, miről beszélnek, beleláthassak abba a meglehetősen bonyolult feladatba, amiből az ajtón kívülről gyakran csak egy élő vagy egy halott állat látszik. Az állatvédelem helyzete Magyarországon? Úgy látom, az elmúlt években nagyot léptünk előre. Ma már szinte mindenki hallott róla, hogy az állatkínzók általában embertársaik ellen is könnyebben követnek el bűncselekményeket. Többek közt ezért is értelmezhetetlen számomra, amikor valaki az „embervédelem” nevében emeli fel szavát az állatvédők ellen, mintha a kettő közt választani kellene. Ha mi, emberek egymással szemben úgy viselkednénk, ahogy illő, akkor állatvédőkre egyáltalán nem is volna szükség. Azonos etikai értékrend különböző megnyilvánulási formáiról beszélünk.

MZs: Kecskék, macskák, tyúkok között élsz. Meg tudtad teremteni magadnak azt a függetlenséget és szabadságot, amire vágytál, ugyanakkor, úgy tudom, nem ragaszkodsz semmihez, nem akarod birtokolni és örökbe kapni azt, amid éppen van. Mesélj erről, a szemléletedről, kérlek!

CI: Ezen a világon semmit sem kapunk örökbe, még az életünket sem. Ez persze nem feltétlenül elszomorító. Segít, ha észrevesszük a mindennapi csodákat: hogy egy repülőgép nekifut és felszáll, hogy a tojásból madár lesz, vagy hogy ránk mosolyog egy arc. Életigenlőként kicsit belekeveredtem a „boldogságkutatásba”, és azt hiszem, sokan rossz helyen keresik. Bennünk van, nem kívül.

MZs: Az utazások, a természettel való kapcsolódások és a testmozgás során megélt élmények adták a novelláid, könyveid alapját. Kérlek, beszélj ezekről a kötetekről is!

CI: Nem vagyok termékeny író, összesen 12 kis kötetem jelent meg. „Úton lenni jó” – állítom utazások közt fogant írásaimban. Mindannyian úton vagyunk. És ugyanoda megyünk. Ki milyen élményeket gyűjt és merre jár közben, máséval fel nem cserélhető. Az Aki rám néz beszélgetések, gondolatok, vélemények a társállattartás szépségeiről és buktatóiról. Állatos programokon gyakran beszélgetünk fogság vagy szabadság kérdéseiről. Érdemes sokat használt fogalmainkról beszélgetni, gondolkozni. Tudjuk-e, mit beszélünk? Tudjuk-e, mit jelent a szabadság vagy a szeretet? Az állatot szeretjük, vagy inkább magunkat? Önátadás vagy birtoklás? A Kék világ a repülésről szól, a Kutyaszívvel az állatos élményekről, a Létra a levegőben erről is, arról is. Látszólag. Valójában minden írásom ugyanarról szól. Az elmúlás felfoghatatlan, képtelen és mégis erőt adó csodájáról. Mert az elmúlás is az élet egyik jelensége. A legyőzhetetlen, tűzmadárként feltörő életé.