Címke: Mirtse Zsuzsa
21
dec
A ragasztópisztoly álma
Néhány nap választ már csak el szentestétől – az elmúlt hetek advent időszakában teltek. Mondanám, hogy csendes időszakában, de ez sajnos nem igaz: ilyenkor még mindenki mindent meg akar csinálni, ki akar pörgetni, sokszor meg kellett harcolnom magamban azokért az igazán csendes percekért, amikor befelé tudok figyelni, a neszezésre…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
7
dec
A bennünk lakó nyírfa
December első hetében egyre inkább már csak arra tudtam gondolni, hogy vasárnap meggyújthatom a második gyertyát. Amikor esténként az íróasztalomnál dolgozom, téli napokon általában este mécsest gyújtok, de mindig csak mécsest, és nem ám azért, mert nincs villany. Akkor sokkal rosszabb lenne meggyújtani, ha azért tenném, mert nincs más…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
30
nov
„Hogy a legjobb lehetőséget biztosítsuk az önálló életre”
Az Állatkert Vadállatmentő Központjában hazai védett fajok sérült vagy valami miatt önellátásra képtelen (elárvult, balesetet szenvedett, legyengült) példányait mentik. Nagy Ágnes vadállatmentő, állatgondozó ilyen állatokkal foglalkozik elkötelezetten.
Mirtse Zsuzsa interjúja
Mirtse Zsuzsa interjúja
23
nov
Műanyag karddal, játékkoronáért
De most komolyan, miért írsz meséket felnőtteknek? – teszik fel nekem a kérdést újra és újra. Miért, az tilos? Vagy haszontalan? A felnőttek oldják meg a bajaikat, meséljék bele magukat az éjszakába? Amikor egy lélek a gyereklét burkából átlép egy másik szakaszba, már magára lehet hagyni? Bedobni a világba, hogy aztán boldoguljon, ahogy tud?…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
9
nov
Seb a burokhéjon
Az asztalon hasas borosüveg, nekem is van ilyen, csak én vázának használom, ősszel csipkebogyóágat teszek bele, tűztövist. Itt mélybordó ital van benne, a ház bora. Meghívómnak saját szőlője és bora van, ilyenkor azt méri a csiszolatos üvegbe. Frissen sült pogácsa fonott kosárban, gyümölcsöstálon néhány piros alma, fürt szőlő…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
26
okt
Itt kell elégnie
Este tüzet gyújtunk! Veszünk hozzá szalonnát, hagymát, kenyeret, testes vörösbort. Minden más fölös. Hamar éjszaka lesz, csend és sötét. Fölnézek a tiszta, koromfekete égboltra, szikráznak rajta a csillagok, mindennél fényesebben látom őket. A lángok körül hamar szétolvad az este, ahogy elparázslik a tűz, egyre karcosabb a levegő…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
12
okt
Az oroszlános lépcső
Gyere, ülj elém! – hív, s bár vonz a havas lejtő, nem merek felülni. Félek a gyorsulástól, a sebességtől. Mégis, jólesik, hogy maga elé akar ültetni. Jóval magasabb nálam, és legalább kétszer annyi éves. Akkor még nem tudom, hogy a veszélyes helyzeteket később lepkehálóval kergetem majd. Hétéves vagyok…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
28
Sze
Arbor vitae
Este az egyik ismerősömnél megint összejövetel lesz, szeánsz, ahogyan mondja. Menjek el rá, csupa jelentős emberrel találkozhatnék, akik az önmegismerés magasabb fokán állnak, mint én. Mert abban szerinte elég vézna vagyok. Nem vitatkozom vele, lehet, hogy igaza van, de semmi kedvem jelentős emberek között tölteni az estét. Mást terveztem, másféle utazást…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
14
Sze
Lámpás a kikötőben
Sült krumplit dobáltam át az étterem korlátja felett a sirályoknak; amikor az enyém elfogyott, a tiédből adtál. A sirályok megbíznak az emberekben, közel merészkednek hozzájuk, hiszen az ember jó, enni ad. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok sirály…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása
31
aug
Szemben a végtelennel
A szigetről nézem az óváros templomtornyát, előttem a tengerben apró halak úszkálnak. Ha a parti sziklákról bemászom a vízbe, testesebbeket, nagyobbakat is látok a lábam körül. Szemben állok a végtelennel. Tudom, nem az, csak én nem látom a túlpartot, mégis, ez a beláthatatlanság távlatot ad…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása