Beszélgetés Bombay Bálint természetfestővel, a Pangea Egyesület elnökével. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: A Pangea Egyesület elnöke vagy, melynek neve a geológiára utal, de tevékenysége ezen jócskán túlmutat, hiszen oktatóközpontot üzemeltettek és gyerektáborokat szerveztek. Mesélnél bővebben az egyesület tevékenységeiről?

Bombay Bálint: A „Pangea” szó ugyan valóban geológiai kifejezés, de nekünk a természet egészét is szimbolizálja, beleértve a sok-sok összefüggést, ezt a lenyűgöző, összetett rendszert és benne magát az embert is. A Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület már több mint 30 éve működik. Az évek során tevékenységi körünk folyamatosan bővült, mára környezeti neveléssel, aktív természetvédelemmel, a hagyományos gazdálkodás és életmód ismereteinek terjesztésével is foglalkozunk. Azt hiszem, itt kell szót ejtenem alapítónkról, a Pangea szellemi vezetőjéről, Breuer Lászlóról, akit leginkább Sumiként ismer mindenki. Ő sokunk számára (köztük nekem is) hatalmas példaképként szolgált. 2006-ban bekövetkezett halálakor Oktatóközpontunk felvette a nevét: így is szeretnénk kifejezni, hogy szellemiségét tovább visszük, munkáját folytatjuk. A Magas-Bakonyban fekvő pici faluban, Pénzesgyőrött álmodta meg ezt az Oktatóközpontot, amelyhez létrehoztunk és fenntartunk egy bemutató gazdaságot is. Egyesületünk önkéntesei szervezik a terepi környezeti nevelésben etalonnak számító, 30 éves múltra visszatekintő, nomád természetismereti gyermektáborokat, a Süni és a Sündörgő tábort. Ezekben a sátortáborokban – és egyéb programjainkon is – hiszünk abban, hogy az erdőről az erdőben kell mesélni a gyerekeknek, hiszen mi nem annyira a tantermekben érezzük jól magunkat, hanem kint a természetben, ahol nemcsak a természetről, hanem a természettől tanulunk. A módszerek kapcsán még fontosnak tartom, hogy hagyjuk a gyerekeket felfedezni, de segítsük őket a megismerésben, vezessük őket. Egyre több tábort szervezünk Pénzesgyőrött is, ahol már eltekintünk a nomád körülményektől, és sok túrával, valamint modern eszközök segítségével, interaktív módon folyik az oktatás. BioBlitz rendezvényeket 2017 óta szervezünk országos szinten minden évben, melyek nagy népszerűségnek örvendenek minden alkalommal. A Budakeszi Vadasparkban havi rendszerességgel tartunk természetismereti programokat, foglalkozásokat, de ezen kívül rendszeresen járunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, a Farmosi Békamentésre – és még ki tudja, mennyi minden nem jutott eszembe hirtelen

MZs: Milyen nagyobb állomásokon keresztül vezetett az életutad idáig? Magad is táborozó gyerekként ismerkedtél meg annak idején a Pangeával?

BB: Igen, tízéves koromban csöppentem be a Süni táborba. Vagyunk néhányan, akik gyakorlatilag a Pangea Egyesületben nőttünk fel, ezáltal beépült az önkénteskedés, a fenntarthatóság és a közösséghez tartozás igénye az identitásunkba. Ez az egyik dolog, amiben egyedülállónak érzem az egyesületet. Ha az ember bekerül 8-10 évesen egy ilyen táborba, elég valószínű, hogy ott ragad a nagyobbaknak való Sündörgő Táborokban, aztán pedig hirtelen azon kapja magát, hogy lelkes önkéntesként már az egyesület pénzesgyőri oktatóközpontjának a kertjében ás, kapál, építkezik, túrát vezet a kisebbeknek, tábort szervez, vezet… Akkor sem áll meg ez a folyamat, ha már kevesebb ideje lesz valakinek, leköti a munkája, családja, hiszen az én fiam is már lelkes táborozó. Az egyesület alapítói közül is sokan járnak le Pénzesgyőrbe: baráti társaságukkal kirándulni, nosztalgiázni, vagy továbbra is az oktatás szentélye alatt hozzák osztályaikat erdei iskolába. De, hogy visszatérjek a kérdésre, az első táboromtól kezdve egy évet sem hagytam ki, nemcsak bent ragadtam, de egyre jobban és jobban belefolytam az egyesület munkájába. Mindig természetvédelemmel szerettem volna foglalkozni. Egyszer valaki azt mondta, a Pangea a „leghitelesebb zöld szervezet”, így valószínűleg jó helyen vagyok.

MZs: Természetfestéssel is foglalkozol. Manapság, a természetfotók korában miért van szükség természetet jól ismerő, magas színvonalon alkotó illusztrátorokra, természetfestőkre?

BB: A festés, rajzolás által számos olyan dolgot is be lehet mutatni, amit talán fotókon nem, vagy csak nehezen. Nem véletlen, hogy a legtöbb határozókönyv is festményeken, rajzokon mutatja be a fajokat, az egyes morfológiai különbségeket közöttük. Vagy gondoljunk csak az igen nehezen fotózható őslényekre… Számomra ezek mellett a festés egyfajta eszköz a természet megismeréséhez. Azt hiszem, ez a legfőbb mozgatórugó nálam. Szorosan hozzátartozik a megfigyelés, a terepi munka, egy-egy állat vagy növény tanulmányozása.

MZs: Megjelent egy köteted is, A magyarországi kétéltűek átfogó határozója címmel. Mutasd be ezt a kötetet, kérlek!

BB: Amikor gyerekekkel túráztam, és nem ismertem fel a pocsolyákban az ebihalakat, valamint igazán jó szakirodalmat sem találtam, felmerült az igény egy kétéltű lárva-határozóra, ami hasznos útitárs lenne kirándulásokon, táborokban. E lenyűgöző apróságok felismeréséhez nyújt segítséget ez a könyv, útmutatót ad a petecsomók határozásához is. A könyv végigveszi egyedfejlődésüket, és a kifejlett állatok határozására is vállalkozik. Lényegesnek tartottam, hogy a könyvben fényképek helyett saját rajzok és festmények segítsék az állatok megismerését. A festményeken sok esetben jobban megjeleníthetőek a fontosabb határozóbélyegek, mint fényképeken – de erről már esett szó. Miként a tudományok és a művészetek is a természet megfigyelésével kezdődtek, így én is egyre jobban megismertem a kétéltűeket egy-egy faj vizsgálgatásával, rajzolásával, megfestésével. Elsődleges célnak az ismeretterjesztést tekintem, de a pontosság iránti igény mellett a művészi és tudományos ábrázolás egymásra találása is előtérbe helyeződött a kötet megalkotásakor. Bár a könyv gerincét valóban a határozókulcsok adják, nem titkolt szándékom volt egyfajta művészeti albumnak is szánni az elkészült művet. Bízom abban, hogy a kétéltűek megismerésével közelebb kerülünk a megszeretésükhöz, csodálásukhoz, és ezáltal a védelmükhöz is, hiszen egyre gyorsabban változó világunkban bizony őket is veszély fenyegeti. Ezekben a percekben is a kihalás felé sodródik számos fajuk.

MZs: A szerzői oldaladon ezt írod magadról: „A képzőművészet és a természettudományos érdeklődés párhuzamosan volt jelen az életemben, és egyre inkább összefonódott az évek során”. Ezen az oldalon a festményeid mellé mindig egy-egy ismeretterjesztő posztot írsz az adott fajról. Mit tapasztalsz, ezek a platformok segítik a természethez való eltalálást?

BB: Remélem, hogy a közösségi médiát is lehet használni a környezeti nevelés eszközeként. Manapság annyira eltávolodtunk a természettől, hogy minden létező felületet, fórumot érdemes megragadni, és oktatni az embereket. Nem tudom, mennyire mérhető ez, de mi mást tehetnék, mint hogy hiszek benne. Lenyűgöző világ, megannyi felfedeznivaló vár minket, szóval mindenkit csak buzdítani tudok, menjen ki a természetbe, vegye észre a legapróbb élőlényeket is, ismerkedjen meg velük!