Címke: Mirtse Zsuzsa

6
júl

Tizennégy lépcsőfok

Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
29
jún

A keleti kapu

Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása
22
jún

Fellegváraim

Minden csak utólag biztos. Biztos a Budai Vár, a szepeshelyi gótikus katedrális, a végtelenül igazságtalan és szomorú háborúk, a tavaly eltett eperlekvár. Biztosak a már megnyert csaták (ha utóbb el is veszítettem, akkor is), a falánk hódítások, az elengedések, újrakezdések. Minden, ami felépült, megtörtént, szétzúzódott… Mirtse Zsuzsa írása
15
jún

Ligetem szent fái

Barlangi patakon kell keresztülhaladnom a csónakommal. Egyetlen bejárata és kijárata van a barlangnak, a patak vize kristálytiszta, átlátszó. Sötét van, hiába süt odakint a júniusi, erőben lévő Nap fénye, csak a homlokomon lévő lámpa világítja meg a falakat… Mirtse Zsuzsa írása
8
jún

A világ elkerített része

A Kis-Duna holtága és annak egyik partszakasza fontos tere volt az életemnek több korszakomban is. Áttetsző rétegekként rakódnak egymásra az emlékek. Mindig azt látom, ami éppen történik, de sokszor megesik, hogy az emlékezet egy korábbi réteget is megmutat, bevetít… Mirtse Zsuzsa írása
4
jún

„A műfordítást az alázat iskolájának tartom”

A Lengyel Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki Zsille Gábort – Mirtse Zsuzsa interjúja
1
jún

Halpénz

A nyarakat mindig nagyon vártam. Legfőképpen azért, mert több vizet lehetett látni, mint évközben, amikor nagyjából semennyit sem. Kint lenni a Kis-Duna partján, hajnalban kelni, várni, hogy a közelben lakó nagyobbacska fiú, aki gyámolítgatott engem, értem jöjjön, és magával vigyen a híd lábához horgászni… Mirtse Zsuzsa írása
25
máj

Sárrögből hegyet

A szerencse iszamós, megfoghatatlan dolog, csuda tudja, miből táplálkozik. Szeretem azokat a dolgokat, amelyeket nem kell érteni, faggatni, elég, ha örömmel fogadjuk őket… Mirtse Zsuzsa írása
18
máj

Titkos tervrajz

Lehet-e úgy apró darabokból kirakni a mozaikot, hogy nem látjuk az egész képet, vagy csak sejtésünk van róla? Hiszen mindenkiben ott él egy titkos tervrajz a teljességről, a teljességünkről, csak megesik, hogy elmosódottnak látjuk a körvonalakat… Mirtse Zsuzsa írása
11
máj

Hamuban sült pogácsáim

A szabályokkal meghitt a viszonyom kicsi korom óta. Szeretem, ha vannak karámok körülöttem, sőt, magam építem a legtöbbet. Jobban meg tudom élni a szabadságomat, mint a parttalanságban… Mirtse Zsuzsa írása