kalmika

3
okt

Vörösmarty Mihály: A bús vándor

3
okt

Nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.

Ludwig Wittgenstein
3
okt

A pusztától a Biodómig

Sándor István biológusként a Hortobágyon kezdte pályáját, majd a nemzeti park igazgatója lett. A pentezugi vadlóprogramnak indulása óta részese, később a Fővárosi Állat- és Növénykert ismeretterjesztési osztályát vezette, ma a Biodóm részlegvezetője.
Mirtse Zsuzsa interjúja
3
okt

A rézgép – V. Látta nem ellenség…

…Sokáig ültem a leltárkönyv fölött. A faggyúgyertya lángja ferde volt, mert a kis ablak résein hideg léghuzat sípolt be. Az asztal szélén Mador előző napról ottfelejtett egy rongyot, tinta és ecetes víz szagát árasztotta száradás közben. A könyvtár mélyéről időnként tompa koppanás hallatszott, mintha valaki polcról polcra rakna át valamit, bár tudtam, hogy ebben az órában senki sem dolgozik odabent…
Király Farkas írása
2
okt

Az idők méhében sok minden vajúdik, ami várja, hogy világra szüljék.

William Shakespeare
2
okt

Móricz Zsigmond: Misanthrop

2
okt

Embert felemelő népének

Kővári Rékával Csanda Mária beszélgetett
2
okt

Szomorú-keserű sorok egy évforduló kapcsán

Az evolúció – nagyléptékben – azt tanítja nekünk, vagy inkább csak arra mutat rá, hogy de natura rerum mindenek egyre jobbak lesznek. A fejlődésnek van egy iránya: egyfajta nemesedés, jobbá válás, érés, bölcsülés, nirvánába tartás. És az ember könnyelműen hajlandó azt hinni, hogy ez mindennel így van…
Nagy Koppány Zsolt írása
1
okt

Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát.

Pablo Picasso
1
okt

Reményik Sándor: Őszi csodák