Zsurnál
5
okt
A gyomron keresztül vezet az út
Ha a Duna vagy a Tisza mentén kirándulunk, Szegeden, Mártélyon, Baján, Pakson, netán Dunaújvárosban, akkor kézenfekvő, hogy jókedvre hangoló vacsoránkat egy halászcsárdában fogyasztjuk el. Az efféle éttermet a Tisza vagy a Duna gyöngyének is nevezhetjük… Zsille Gábor írása
3
okt
A béke méhe
Párizsba tegnap beszökött az ősz… negyvenkét éve jártam ott, és most, hogy itthon is hullnak a falevelek, elfogott valami roppant furcsa vágyakozás, az ifjúság, a szerelem és a város illata után. Látom magam, amint sétálgatok éjjel a Pigalle-on, köpködős Gauloises-t szívva, vagy a Concorde-on nappal, amint egy szál rózsát veszek… Gáspár Ferenc írása
2
okt
Nesze semmi, fogd meg jól!
Ó, te idei nyár, te páratlanul izgalmas évszak! Mennyi mindent tanultam tőled! Maszkot viselni a forróságban, lemondani kedvenc rendezvényeimről, kizárni életemből a közösségi közlekedést… Meg azt, hogy honnan mit szabad vásárolnom a világhálón… Király Farkas írása
1
okt
Rossz anya II.
Ki az anya? Az, aki gyermeket hordott a szíve alatt. Akkor is, ha az áldott állapot természetes vagy művi módon megszakadt. Ez a fajta anyaság inkább a testet érinti, hiszen nem ritka, hogy a nőnek a vetélés pillanatáig tudomása sincs a gyermekről, az sem ritka, hogy még gyermeknek sem gondolja a megfogant magzatot… Lőrincz P. Gabriella írása
30
szept
Az árból nem engedett
Picasso úgy nyilatkozott, egy mű annyit ér, amennyit fizetnek érte. Ennek az élet sem mond ellent, az alkotó személyének tisztelete elválaszthatatlan a mű/életmű népszerűségi fokától. Csakhogy az idők sodrában Justitia mérlegének igazságosztó nyelve nem mindig arra billent, amerre elvárták tőle… Árkossy István írása
29
szept
Aphrodité a páternoszterben
Sokáig féltem a fiúktól. Féltem a közeledésüktől, zsenge tolakodásuktól, és az előbb-utóbb kikerülhetetlen, rettegett kérdéstől, hogy nem akarunk-e járni. (Nem.) Egyrészt azért nem, mert kialakulatlanok és lükék voltak – igaz, magamat is ilyennek tartottam. Másrészt azért (nem), mert éppen soha nem volt szabad vegyértékem, lekötöttek egyoldalú rajongásaim… Mirtse Zsuzsa írása
28
szept
Az első író, akivel találkoztam
Ha egy szép napon úgy adódna, hogy önszántamból a fenti címmel írnék fogalmazást – nagyon úgy fest, hogy most éppen ez a helyzet állt elő –, a pontosság érdekében két esetet idéznék fel. Ugyanis a legelsőnél csak öntudatlanul voltam jelen, a találkozás szó valódi értelmében a második volt az első… Zsille Gábor írása
26
szept
Szanatóriumi idők
A betegség-fuvallat megtanít becsülni az egészséget és elgondolkodtat, hogyan lenne jobb, egészségesebb, örömtelibb, ha visszanyertük a közvetlen kórtól már nem féltett életet. Ha már nem kell maszkban járnunk, nem kell távolságot tartanunk, nem aggódunk többet egymásért a szokásosnál… Csanda Mária írása
25
szept
Kuka
Aninál a szeméttartó hetente vagy kéthetente telt meg, de gyakrabban vitte ki. Főleg nyáron, amikor hamar intenzívvé vált a szemét szaga. A kukatető, ahányszor Ani kidobott valamit, még hosszan billegett, szétterjesztve a felcsapó szagot… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
24
szept
Rossz anya
Néhány hónapja jutott először eszembe, hogy egy olyan dologról fogok írni, amiről nem, vagy csak keveset beszélünk: a rossz anyáról. De ki is a rossz anya, vagy inkább milyen a rossz anya?… Lőrincz P. Gabriella írása