Zsurnál
8
dec
Megkeresni a tavalyi madáretetőt
Az állatok felkészültek a télre: tartalékokat gyűjtenek, zsírt halmoztak magukra. Kapujában állunk a negyedik évszaknak, a lecsendesedés évszakának. Miközben mi, emberek, zajt csapunk, hogy elijesszük a sötétben felerősödő külső-belső árnyakat, ünneplünk, ahányszor csak lehet, amit lehet… Mirtse Zsuzsa írása
7
dec
Száz év
A koronavírus nemcsak testileg és financiálisan, hanem szellemi értelemben is rengeteg áldozatot követel. Például méltatlanul elsikkadt, hogy kereken száz éve, 1920. szeptember 26-án született Hárs Ernő, a sokunk számára legendás József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Írószövetség örökös tagja… Zsille Gábor írása
5
dec
Nüx lakomája
Az evésről sokáig nem volt divat beszélni, lévén amolyan intim zónája az egyénnek, hogy mit, mennyit és hogyan eszik. Heti hét alkalommal húst fogyasztani a gazdagság jele volt, vagy talán még ma is az… Lajtos Nóra írása
4
dec
A bolond kutyája (német juhász)
– Miért nem lettem inkább rendőr? – teszi fel magának a kérdést a kisváros pszichiáter szakorvosa, miután egy rövid beszélgetés után kinyomja a telefont. – Vagy pék… Vagy tetőfedő… Király Farkas írása
3
dec
Másféle advent
Ez az advent nem hasonlít az eddigiekhez. Eddig olyan természetes volt az elcsendesülésről, a befelé fordulásról írni ilyenkor. Most nem az. Hiszen amikor hónapok óta egy külső hatás miatt csendben, visszafogottabban, befelé figyelve élünk, hogyan lehet ezt még inkább?… Lőrincz P. Gabriella írása
2
dec
Sorscsapás
Most ismét, ki tudja már hányadszor, magam elé idézem azt a fekete-fehér fotográfiát, amely Sorscsapás címmel látható volt kiállítóterem falán, művészeti albumban, tán épp amiatt, mert a képtömörítés eszközének fokozott takarékosságával manipulálva nem mindennapi jelenetet rögzít a mozdulatlanság-mozgás egyidejűségének logika szerint össze nem békíthető paradox pillanatáról… Árkossy István írása
1
dec
Elveszített képeink
Emlékszem, kislányként mennyire szerettem nézegetni nagymamám ódon fadobozát és a benne lévő képeket. Nagy becsben tartottam őket, mindegyik mélyen bevésődött az emlékezetembe. Akkor is pontosan fel tudom idézni bármelyiket, amikor nincsenek a kezemben… Mirtse Zsuzsa írása
30
nov
Hétköznapi téboly
Pörgés van, Gáborom, haladunk tovább az úton, nem nagyon marad idő a nevek írásmódjára. Légy csak nyugodt, a kollégáim se figyelnek rá. Például van egy szerkesztőnk, aki még Szlovénia fővárosának nevét se tudja helyesen leírni, a j elől kihagyja az l-t. De ettől még simán szerkesztett egy könyvet Szlovéniáról… Zsille Gábor írása
28
nov
Lélek és levegő
Észrevétlen lélegzünk, mint ahogyan észrevétlen mozdulunk, nő a hajunk, nyeljük a vizet. Még nem ismerünk más bolygót, ahol számunkra élhető légkör van, oxigén, az élet feltétele. Örülünk a friss levegőnek, az erdei, hegyi ózondúsnak, kivéve, ha már olyan magasra megyünk, ahol ritkul, mint magas hegyóriásokon… Csanda Mária írása
27
nov
Nézőpont kérdése
November vége felé tartunk, tán ez az utolsó napja a vénasszonyok nyarának, csodálatosak a fények, a színek, tiszta a levegő. Fák és bokrok hullatják a leveleiket, sárgákat, barnákat, ha fának kellene lennem, platán szeretnék lenni, annak levelei csodálatosak, méretesek, formásak, a legszebb árnyalatokban pompáznak heteken keresztül… Király Farkas írása