Zsurnál
12
dec
Margarita
Én egyáltalán nem vagyok agresszív természet. Sőt. Szeretem az embereket, gyakran még masszírozást is vállalok, pedig nem ez az igazi szakmám. De hát egy nőnek mindenhez kell érteni. Vagy legalábbis sok mindenhez. Így aztán gyakran járok gyerekotthonokba is, foglalkozásokat tartok az árváknak. És van egy kedvenc könyvem, Mihail Bulgakov Mester és Margaritája… Gáspár Ferenc írása
11
dec
Befelé
Az utolsó tépőzárat kapcsolja helyére szkafanderén Ős Miklós logopédus, amikor megszólal a csengő. Izzad a szerkóban, mint a versenyló, szinte tajtékzik, mire a bejárati ajtóhoz ér. Jöttek érte, fontos az ügy, nem kockáztathatja meg a leégést, muszáj megfelelnie az elvárásoknak, nem fordulhat elő, hogy gondatlanul megfertőzzön másokat… Király Farkas írása
10
dec
Régen még a jó is jobb volt…
A fehérre meszelt vályogházikók elnéptelenedve őrzik a vidék szépségét, de gazda nélkül már csak ezek a fotók maradnak majd meg róluk, miközben sokan a Facebookon siratják a múltat egy panellakásból…… Lőrincz P. Gabriella írása
9
dec
Vörös kör kék gyűrűben
Itt a baj. Elnézem a sajtóban megjelenő újabb keletű információs jelzésekkel ellátott világtérképet, ahol a járvány terjedésének napról napra növekvő vörös foltjai egyre összefüggőbb zónákban fedik el a kontinensek eleddig természetes színvilágú panorámáját… Árkossy István írása
8
dec
Megkeresni a tavalyi madáretetőt
Az állatok felkészültek a télre: tartalékokat gyűjtenek, zsírt halmoztak magukra. Kapujában állunk a negyedik évszaknak, a lecsendesedés évszakának. Miközben mi, emberek, zajt csapunk, hogy elijesszük a sötétben felerősödő külső-belső árnyakat, ünneplünk, ahányszor csak lehet, amit lehet… Mirtse Zsuzsa írása
7
dec
Száz év
A koronavírus nemcsak testileg és financiálisan, hanem szellemi értelemben is rengeteg áldozatot követel. Például méltatlanul elsikkadt, hogy kereken száz éve, 1920. szeptember 26-án született Hárs Ernő, a sokunk számára legendás József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Írószövetség örökös tagja… Zsille Gábor írása
5
dec
Nüx lakomája
Az evésről sokáig nem volt divat beszélni, lévén amolyan intim zónája az egyénnek, hogy mit, mennyit és hogyan eszik. Heti hét alkalommal húst fogyasztani a gazdagság jele volt, vagy talán még ma is az… Lajtos Nóra írása
4
dec
A bolond kutyája (német juhász)
– Miért nem lettem inkább rendőr? – teszi fel magának a kérdést a kisváros pszichiáter szakorvosa, miután egy rövid beszélgetés után kinyomja a telefont. – Vagy pék… Vagy tetőfedő… Király Farkas írása
3
dec
Másféle advent
Ez az advent nem hasonlít az eddigiekhez. Eddig olyan természetes volt az elcsendesülésről, a befelé fordulásról írni ilyenkor. Most nem az. Hiszen amikor hónapok óta egy külső hatás miatt csendben, visszafogottabban, befelé figyelve élünk, hogyan lehet ezt még inkább?… Lőrincz P. Gabriella írása
2
dec
Sorscsapás
Most ismét, ki tudja már hányadszor, magam elé idézem azt a fekete-fehér fotográfiát, amely Sorscsapás címmel látható volt kiállítóterem falán, művészeti albumban, tán épp amiatt, mert a képtömörítés eszközének fokozott takarékosságával manipulálva nem mindennapi jelenetet rögzít a mozdulatlanság-mozgás egyidejűségének logika szerint össze nem békíthető paradox pillanatáról… Árkossy István írása