Zsurnál

30
szept

Az időnk szürke urai

Ismerőseim, barátnőim lassan lemondanak rólam, mert minden meghívást lepasszolok, most éppen nem jó, ne haragudj, de bepótoljuk, meglásd, csak kicsivel több időm lenne, csak manósipkányival több…
Mirtse Zsuzsa írása
29
szept

A matatás és a kókányolás derűje

Való igaz: szeretem a tárgyakat. Legalábbis a történettel bíró tárgyakat. Mármint azokat a tárgyakat, amiknek látom-érzem valamiféle elmesélhető történetét… A házunk, az autónk, a gomb az ingünkön-gatyánkon: bizony mind mi vagyunk. Minden matatásunk látható dolgaink közt: mi vagyunk. Sőt: minden látható dolgunk mi vagyunk…
Juhász Kristóf írása
27
szept

Osztálytalálkozó

Lassan gyülekezünk egy vidéki kisváros tóparti vendéglőjében, a régi osztálytársak. Itt tartjuk az ötévente összehívott, néhányunk által szervezett érettségi találkozót. Tán a negyedik ilyen alkalommal találtuk ezt a helyet, ahol azóta összegyűlünk, és most tartunk a kilencediknél. Elértük az életút felét, túl is haladtunk rajta…
Csanda Mária írása
26
szept

Kínai fatok

Szépen kisminkelve indulok a fellépésre. Hátamon a hegedű, kezemben a táska, mindkettő nehéz. A hegedűtokom ugyanis kínai fatok. Ezt senki nem hiszi el. Olyan ez, mintha az IKEA-s asztalodat lecserélnéd egy kopottas retro funérozott asztalra…
Tallián Mariann írása
25
szept

A hiba dicsérete

Nem, véletlenül sem a bűnt jöttem dicsérni, sem a fondorlatot, az előre eltervezett rosszat. Írni ugyan lehetne ezekről is, sőt lehet, klasszikus művek bizonyítják többszáz oldalon, példák és árnyalatok garmadával, de ezúttal nem lesz ilyen szerencséje az olvasónak. A gazságnak csupán egy távoli rokonára, de az is lehet, hogy félismerősére fogom felhívni a figyelmet…
Farkas Wellmann Éva írása
24
szept

Változásaimról

Tudom, ósdi vagyok és konzervatív, már nem is simán boomer, hanem egyenesen valami bumm-bummer, de bizonyos dolgok nem tetszenek, még akkor is, ha annyit még elmaradott és csökevényes agyammal fel bírok fogni a külvilágból, hogy – teszem azt, az egyenjogúság jegyében – a „női” melléknevet a foglalkozások, szakmák elé teszik mostanában, nem pedig mögé…
Gáspár Ferenc írása
23
szept

Jókai és a pofonláda

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása
22
szept

A házasságról – Kerti levelek 59.

Ha a házasságot megértenék az emberek, népszerűbb lenne, mint az esküvő, s legalább annyira ünnepelnék a házassági évfordulókat – örülve sajátjuknak és másokénak is –, mint amennyire az esküvőket ünneplik, amelyek lényegében csak a házasságok születésnapjai…
Weiner Sennyey Tibor írása
21
szept

Az élet reménytelen szerelmesei

A szuicidum olyan öndestruktív cselekedet, amelynek már a magyar megfelelőjét sem merjük használni. Az öngyilkosság megosztó tett: többen az egoizmus megtestesüléseként beszélnek róla, mások megértően, empátiával vannak az áldozat iránt…
Lajtos Nóra írása
19
szept

Mi lett veled, szent és révült zenehallgatás?

A zenehallgatás régen ünnep volt. Nem volt Spotify, nem volt illegális letöltőoldalakon tenyésző albumok száza és ezerje, nem volt olyan szolgáltatás, hogy a vélelmezett zenei ízlésünk alapján az algoritmus összerakja nekünk és helyettünk a következő válogatást…
Nagy Koppány Zsolt írása