Zsurnál
10
okt
Gondolatok egy hangfelhőre
A hangom úgy változik, kénye-kedvére, mintha meg akarna szólítani. Üzenni nekem valamit. A hang ugyanis olyan, mint egy maszk. Felveszem, leteszem. Játszom vele. Eltakar, kitakar. Én és a hangom viszonya függő kapcsolat. Nélküle üres vagyok, mondhatnám, kongó érc…
Tallián Mariann írása
Tallián Mariann írása
9
okt
Milyen is egy macska?
Ha bármikor az életed során eljutsz abba az illuzórikus állapotba, hogy azt érzed, nagyjából rendben mennek a dolgok, kialakítottál megbízható rutinokat, működik az élet, és irányítod az apróbb körülményeket is, nos, akkor valószínűleg nem kell már sokáig várnod, hamarosan megérkezik hozzád a macska…
Farkas Wellmann Éva írása
Farkas Wellmann Éva írása
8
okt
Itt van az ősz…
…Kikapcsoltam a tévét, a rádiót, a laptopot, sőt. Felkaptam a modemet, amin bejön a net, és a földhöz vágtam. Aztán elővettem a nagykalapácsot, és tönkrevertem a mobilomat. Ne legyen már olyan okos. Ekkor szállt le az angyal hozzám. A kert közepébe szállt, ki sem tudtam volna kerülni…
Gáspár Ferenc írása
Gáspár Ferenc írása
7
okt
Hegedűre írt szerelem
Se hang, se szó, csak a csend. Valami kimondatlan lóg a sarokban felejtett pókfonálon, meg egy születni készülő halvány mosoly. Kutyanyál a padlón, belebámulok. Őket látom tükröződni benne. A tegnapi párt, akiket a parkban láttam…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
6
okt
Az otthonról – Kerti levelek 60.
Ha az ember már veszítette el otthonát, akkor érti meg igazán, hogy az otthon mennyire fontos, értékes, mennyire nem evilágról való valami, s mégis mennyire gyakorlatias, anyagi és szellemi egyszerre, mennyire nehéz megteremteni, s mennyire könnyű mégis: hogy az otthon végső soron nemcsak ház, lakás, szobák, bútorok, komfort, hanem valami más, valami több is…
Weiner Sennyey Tibor írása
Weiner Sennyey Tibor írása
4
okt
Az utolsó luddita naplója – 1.
Ma úgy döntöttem, újra kézzel fogok írni. Nem azért, mert ez hatékonyabb volna – sőt. A tinta lassan szárad, a papír horpad, a betűk görbülnek, ha remeg a csuklóm. Mégis: ez az egyetlen eszköz, ami nem rögzít rólam semmit, amit ne én engednék meg…
Király Farkas írása
Király Farkas írása
3
okt
Ágyban, párnák közt
Olyan világ lett, hogy az ember lassan semmi másra nem vágyik, csak arra: ágyban, párnák közt halhasson meg – ráadásul, ha kérhet még egy dolgot, ilyen sok mindent az Úrtól (nem, persze, hogy nem kérhet, de tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy esetleg mégis): ne kamerák előtt. Mert oda jutottunk, hogy lassan mindenki halála kamerák előtt zajlik…
Nagy Koppány Zsolt írása
Nagy Koppány Zsolt írása
2
okt
Nagy fa, apró fejsze
Két olyan dologhoz fogtam hozzá mostanában, amikről tudom már az elején, hogy nem lesz egyszerű. Bár nem célom űzni a kihívásokat, kalandokat sem hajszolok – vagy meguntam, vagy csak elég volt belőlük. Jobb szeretem a nyugodt, békés, előre jól kiszámítható történéseket…
Lőrincz P. Gabriella írása
Lőrincz P. Gabriella írása
1
okt
Most megint egy évet kell várni…
Most megint egy évet kell várni, amíg újra eljön a rekkenő nyár, a valószerűtlenül kék éggel, ami alá tárt karokkal és lábakkal, mint egy tengeri csillag az aranyzölden csillogó vízben, kifekhetem a fűbe, nézni az égen átrepülő madarakat, és nem gondolni semmire, legfőképpen nem gondolni arra, hogy az idő múlik…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
30
szept
Az időnk szürke urai
Ismerőseim, barátnőim lassan lemondanak rólam, mert minden meghívást lepasszolok, most éppen nem jó, ne haragudj, de bepótoljuk, meglásd, csak kicsivel több időm lenne, csak manósipkányival több…
Mirtse Zsuzsa írása
Mirtse Zsuzsa írása