Zsurnál

10
okt

Gondolatok egy hangfelhőre

A hangom úgy változik, kénye-kedvére, mintha meg akarna szólítani. Üzenni nekem valamit. A hang ugyanis olyan, mint egy maszk. Felveszem, leteszem. Játszom vele. Eltakar, kitakar. Én és a hangom viszonya függő kapcsolat. Nélküle üres vagyok, mondhatnám, kongó érc…
Tallián Mariann írása
9
okt

Milyen is egy macska?

Ha bármikor az életed során eljutsz abba az illuzórikus állapotba, hogy azt érzed, nagyjából rendben mennek a dolgok, kialakítottál megbízható rutinokat, működik az élet, és irányítod az apróbb körülményeket is, nos, akkor valószínűleg nem kell már sokáig várnod, hamarosan megérkezik hozzád a macska…
Farkas Wellmann Éva írása
8
okt

Itt van az ősz…

…Kikapcsoltam a tévét, a rádiót, a laptopot, sőt. Felkaptam a modemet, amin bejön a net, és a földhöz vágtam. Aztán elővettem a nagykalapácsot, és tönkrevertem a mobilomat. Ne legyen már olyan okos. Ekkor szállt le az angyal hozzám. A kert közepébe szállt, ki sem tudtam volna kerülni…
Gáspár Ferenc írása
7
okt

Hegedűre írt szerelem

Se hang, se szó, csak a csend. Valami kimondatlan lóg a sarokban felejtett pókfonálon, meg egy születni készülő halvány mosoly. Kutyanyál a padlón, belebámulok. Őket látom tükröződni benne. A tegnapi párt, akiket a parkban láttam…
Döme Barbara írása
6
okt

Az otthonról – Kerti levelek 60.

Ha az ember már veszítette el otthonát, akkor érti meg igazán, hogy az otthon mennyire fontos, értékes, mennyire nem evilágról való valami, s mégis mennyire gyakorlatias, anyagi és szellemi egyszerre, mennyire nehéz megteremteni, s mennyire könnyű mégis: hogy az otthon végső soron nemcsak ház, lakás, szobák, bútorok, komfort, hanem valami más, valami több is…
Weiner Sennyey Tibor írása
4
okt

Az utolsó luddita naplója – 1.

Ma úgy döntöttem, újra kézzel fogok írni. Nem azért, mert ez hatékonyabb volna – sőt. A tinta lassan szárad, a papír horpad, a betűk görbülnek, ha remeg a csuklóm. Mégis: ez az egyetlen eszköz, ami nem rögzít rólam semmit, amit ne én engednék meg…
Király Farkas írása
3
okt

Ágyban, párnák közt

Olyan világ lett, hogy az ember lassan semmi másra nem vágyik, csak arra: ágyban, párnák közt halhasson meg – ráadásul, ha kérhet még egy dolgot, ilyen sok mindent az Úrtól (nem, persze, hogy nem kérhet, de tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy esetleg mégis): ne kamerák előtt. Mert oda jutottunk, hogy lassan mindenki halála kamerák előtt zajlik…
Nagy Koppány Zsolt írása
2
okt

Nagy fa, apró fejsze

Két olyan dologhoz fogtam hozzá mostanában, amikről tudom már az elején, hogy nem lesz egyszerű. Bár nem célom űzni a kihívásokat, kalandokat sem hajszolok – vagy meguntam, vagy csak elég volt belőlük. Jobb szeretem a nyugodt, békés, előre jól kiszámítható történéseket…
Lőrincz P. Gabriella írása
1
okt

Most megint egy évet kell várni…

Most megint egy évet kell várni, amíg újra eljön a rekkenő nyár, a valószerűtlenül kék éggel, ami alá tárt karokkal és lábakkal, mint egy tengeri csillag az aranyzölden csillogó vízben, kifekhetem a fűbe, nézni az égen átrepülő madarakat, és nem gondolni semmire, legfőképpen nem gondolni arra, hogy az idő múlik…
Bencsik Gábor írása
30
szept

Az időnk szürke urai

Ismerőseim, barátnőim lassan lemondanak rólam, mert minden meghívást lepasszolok, most éppen nem jó, ne haragudj, de bepótoljuk, meglásd, csak kicsivel több időm lenne, csak manósipkányival több…
Mirtse Zsuzsa írása