Zsurnál
10
okt
Október
Az a pillanat lesz az utolsó, amikor a sötétben egymás után felsercennek, mert előbb lesz hangjuk, aztán fényük; hunyorognak hosszú pillanatokig a mennyezeten, mint a vajúdó tűzijáték, mintha nem is az lenne a dolga az üvegnek, hogy széttörjön, hanem ellenkezőleg, hogy börtöne legyen a kialvó és szétáradó világosságnak… Kontra Ferenc írása
9
okt
Bátor, mint Walesi Bukowski Benő, a Józsi
Négy nagyon bátor írót ismerek és kötök összes ezennel néhány hevenyészve meghúzott segédvonal mentén… Nagy Koppány Zsolt írása
8
okt
Iván és Micike
Rokonszenvvel, mi több, a ráismerés örömével olvastam itt, a Zsurnál rovatban Nagy Koppány Zsolt múlt keddi tárcáját. Hozzám hasonlóan neki is rendkívül fontos, hogy a kiszemelt kötet makulátlan állapotú legyen. Nem szándékom tromfolni, de az én helyzetem sajnos egy fokkal nehezebb, ugyanis a kifogástalan állapotot még az antikvár könyvektől is elvárom… Zsille Gábor írása
6
okt
Kőbefaragott
Ismerjük a történetet, amikor a szobrász beleszeret a kőleányba, ami végül megelevenedik – sokan feldolgozták a Pygmalion-mítoszt. Mostanában vettem észre, hogy a szobrok tényleg elevenek körülöttem… Csanda Mária írása
5
okt
Amnézia
Olyan volt ez az egész képződmény, mint egy hol függőleges, hol vízszintes alagút. Vagy még inkább barlang, hiszen az alagutak némiképp előreláthatóan ágaznak el és futnak egymásba, ellentétben ezzel az akármivel, ami a legváratlanabb helyeken váltott irányt, keresztmetszetet, láthatóságot… Király Farkas írása
4
okt
Palackposta
Mi a vers? – kérdezte Szőcs Gézát egy beszélgetésen a moderátor. A pontos válaszra nem emlékszem, de lényege az volt, hogy a vers palackposta. A kérdésről legtöbbünknek Kányádi Sándor szavai jutnak eszünkbe, kívülről fújjuk: vers az, amit mondani kell… Lőrincz P. Gabriella írása
3
okt
A spicces pincér
Az utószezon megritkította a tömeget. Eltökélt szándékom volt, hogy amíg itt leszek, lassan végigjárom a tizenhét kilométeres parti sétányt. A szállodák jóformán kiürültek. A Galebban szálltam meg, mert a szobák teraszáról rálátás nyílt a szecessziós városközpontra és a strandra… Kontra Ferenc írása
2
okt
Belakni a könyvet
Mielőtt magamévá tennék egy könyvet (ami persze csak annyit tesz, hogy az enyém lesz, vagyis megvásárolom), elképesztő és sokakat (különösen a könyvesbolti eladókat) halálra idegesítő alapossággal nézem át a kiszemelt példányt, s kötök bele minden pici rendellenességbe… Nagy Koppány Zsolt írása
1
okt
A túlsó part ígérete
Az ellobbanás előtti utolsó fény szépsége, melankóliája. Szeptember huszadikán, csütörtökön délután a badacsonyi strandon tizenkét ember fürdött a Balatonban. Köztük én is. A víz kimondottan kellemes volt – a bemerülés első tíz másodpercében barátságtalannak tűnt, de azután varázsütésre átlényegült, befogadott, gyöngéd pajtásom lett… Zsille Gábor írása
29
szept
„Dicsérni, dicsérni, dicsérni!”
„Dicsérni, dicsérni, dicsérni!’ – ezt tartotta a jó házasság egyik fő szabályának Kopp Mária, az immár hatodik éve elhunyt neves orvos, pszichológus. Írásaiban, előadásaiban, rádió és tévéinterjúiban arra is sokszor figyelmeztetett, hogy a gyermekvállalás és -nevelés nem csak magánügyünk, de a társadalom, a nemzet jövőjének alapja is… Mezey Katalin írása