Zsurnál
4
nov
Csoport-ország
Az ezredforduló óta, immár két évtizede vállalok – szigorúan csak felkérésre – idegenvezetést Lengyelországban. Eleinte sűrűbben, mostanság évente, kétévente egyszer. Nem a bevásárlóturizmus bazári pörgéséről, hanem kulturális-vallási utazásokról, városnéző sétákról van szó, magyaros történelmi színezettel… Zsille Gábor írása
2
nov
Az örökmozgó
Az idő kereke az emberemlékezet óta létező örökmozgó. Mégsem válik be nagy találmánynak, hiszen nem az a teljesítmény, ha valami, amibe vetve élünk – az idő –, örökké mozog, hanem az, ha megáll, vagy ki tudunk szállni belőle. Évezredek óta ajánlanak recepteket a megszabadulásra a sámánok, szerzetesek, filozófusok, mesélők, pszichológusok… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
1
nov
Egy bolond hányat csinál?
Múlt pénteken, október 25-én, a román hadsereg napja alkalmából ugyanazok a nacionalista szervezetek tartottak megemlékezést az úzvölgyi katonatemetőben, amelyek június 6-án felvonultak a környék katonatemetőinél, és erőszakkal behatoltak a magyarok által élő lánccal védett úzvölgyi katonatemetőbe… Király Farkas írása
31
okt
Emlékezés
Életemben most először nem voltam Kárpátalján október 23-án. Bár évek óta utazgatok, úgy igyekeztem mindig igazítani a programomat, hogy a nemzeti ünnepeket Beregszászon töltsem. Idén máshogyan alakult. A magyarországi kicsiny faluban, ahol élek, egészen más a helyzet… Lőrincz P. Gabriella írása
30
okt
Ofélia álma
A melankóliának vannak sokszor emlegetett, emblematikus helyei, művei, alkotói. A színpadon a légies Ofélia volt a melankólia legismertebb megtestesítője. Shakespeare művének számos feldolgozásából éppen ezt a sérülékeny alkatot emelte ki több zeneszerző… Kontra Ferenc írása
29
okt
„Be bujtak a jukba”
Évek óta elszörnyedve figyelem, mennyire nem tudnak helyesen írni az emberek. Ha végiggörgetem a Facebookot (egyre ritkábban teszem, kezd amúgy is nagyon ciki lenni), elszörnyedek azon, amit látok. A legmeglepőbb foglalkozásokat űző emberek is olykor hadilábon látszanak állni a helyesírással, sőt a szakmabeliek is… Nagy Koppány Zsolt írása
28
okt
Golyónyomok
Az Olvasat október 23-i Zsurnál frissítésében olvasom Lőrincz P. Gabriella tollából, hogy ha Budapesten jár, és látja a házak falán a golyók ütötte nyomokat, mindig megáll egy pillanatra, és arra gondol, milyen sokan haltak meg 1956-ban a szabadságért. Kínos beismernem, hogy nekem sajnos kevésbé emelkedett gondolataim támadnak a golyónyomokkal telehintett pesti homlokzatok láttán… Zsille Gábor írása
26
okt
Mint a sakál
Egy kávézó teraszán üldögéltem, szeretett városom szívében, régi cimborámra várakozva. A szomszéd asztalnál házaspárnak tűnő férfi és nő, hét-nyolcévesforma, barna hajú, barna szemű kislánnyal. Éppen belemerültem volna a kávém élvezetébe, amikor félig elfojtott szóváltásra lettem figyelmes… Bene Zoltán írása
25
okt
Telefonbetyár
Dr. Szabó Bonifác vezető politikus elégedetten vonult be szobájába. Végre-valahára vége lett a kampánynak, lejártak a választások, elővett hát egyet a féltve dédelgetett latin-amerikai szivarjai közül… Király Farkas írása
24
okt
Melankólia
A déja vu és a véletlen mágiája után mostani írásom akár ugyanannak a gondolatmenetnek a folytatása is lehetne, de a véletlen úgy hozta, hogy az előző kettőhöz hasonlóan most is egy aktualitás hívta elő a témát… Kontra Ferenc írása