kalmika

22
máj

Tóth Árpád: Ó, én nem a halált…

22
máj

Amikor szakad a kötél

Fényes, őszi nap volt. A sugarak ilyenkor, szeptember végén, október elején ferdén esnek a fehér sziklákra, hosszabbak az árnyékok, megjelenik álruhájában a megfoghatatlan, a kiszámíthatatlan kísértet, a rejtély. A bizonytalanság. A félelem-dér. Egy kőszál megmászására készülődtek… Hegedűs Imre János írása
21
máj

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki.

Márai Sándor
21
máj

Salamon Ernő: Egyszerű

21
máj

Művészek és művészportrék – Képek az Egyetemi Színpad előadásairól

Kádas Tibor fotográfussal Kovács katáng Ferenc beszélgetett
21
máj

Ha értem nyúl a gyökér

Bocsánatot kérek a juhartól, mielőtt letépem egyik levelét. Csodálatos fraktál a levél – nézzétek meg egyszer jól. A fa – bár egyelőre cserjeszinten bontakozik – biztosan nem örül, de levele sorsa egyértelmű: zöldül, növekedik, majd megsárgul, megbarnul, és ősszel társaival aláhull. Az avar része lesz… Király Farkas írása
20
máj

A mese mindennek az origója.

Csukás István
20
máj

Dsida Jenő: Szökevények a fák közt

20
máj

Greguss Ágost válogatott irodalomtörténeti és irodalomkritikai írásai

Részlet a kötetből
20
máj

A suttogó fa

Az éjszaka hatalmas csöndjével és sötétjével ölelt magához. A vályogház lelke békességgel töltött el, olyannal, amit kisgyermekkorom óta nem éreztem. Az volt az érzésem, hogy innét az ég összes csillagát láthatom… Lőrincz P. Gabriella írása