kalmika

19
nov

Megújuló felvidéki magyar irodalom

Jancsó Péterrel Csanda Mária beszélgetett
19
nov

Kivetkőzöm magamból

Szerintem mindenkivel előfordul, hogy hibázik, és ezért képes hetekig, sőt évekig kínozni magát, a tévedés mértéke szerint. Ilyen esetekben legszívesebben ágyba bújnánk, levedlenénk a bőrünket, mert kényelmetlen. Reggelre szeretnénk másik bőrben ébredni…
Tallián Mariann írása
18
nov

A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.

Pilinszky János
18
nov

Petőfi Sándor: Búcsúzás

18
nov

A lét vonalkód-fényei

Szemelvények Kovács István egybegyűjtött verseiből
18
nov

Legalább embert nevelt belőlünk

„Jó, persze, persze, akkor rettegtünk tőle, utáltuk is – de legalább embert nevelt belőlünk”, hallottam nem egyszer egy-egy tanárról, különböző társaságokban, amikor szóba került a klasszikus téma, az iskola. Sokszor eltűnődöm, hogy azok, akik az ilyen mondatokat mondják, komolyan gondolják-e, vagy csak egyszerűen egy sztereotípiához kapcsolódnak, miszerint a szigorú tanár a jó tanár, és utólag valahogy rendbe akarják tenni egykori ellenérzéseiket…
Farkas Wellmann Éva írása
17
nov

A kétségbeesett ragaszkodás az élethez a legbiztosabb út a halálba, és csak az éri el a halhatatlanságot, aki meg tud halni, meg tud válni porhüvelyétől, és átadja magát az örök változásnak.

Hermann Hesse
17
nov

Vajda János: Életbölcselem

17
nov

A tudományos esszé határmezsgyéjén

Hegedűs Imre János írása Várkonyi Nándor Az újabb magyar irodalom 1880–1940 című kötetéről
17
nov

Az örök életről

Jön az ősz, egyre sötétebb minden, jön a tél, a Nap már délután négy körül eltűnik, reggel meg nem akar felkelni. Ilyentájt szaporodnak a pozitív hangulatot erősítő (ál)hírek, a tökéletes étrendről és fogyásról, vagy arról, hogy a tudósok szerint nem kizárható az örök élet…
Gáspár Ferenc írása