Zsurnál
12
jún
Für Elise
Hűvös tavaszi este volt. Ezt csak onnan tudom, mert az okostelefonom kijelzi, hány fokos a hőmérséklet odakint. A nyugodtnak mondható, csendes éjszakában egyszer csak megszólalt a Für Elise géphangja: valaki felkaputelefonozott. Későre járt, bátortalanul emeltem fel a kagylót. A vonal végén, odalentről egy fázós férfihang szólt bele… Lajtos Nóra írása
11
jún
Ugyanígy, másképp
Minél messzebbre szeretnél látni, annál magasabbra kell menned – közhely, legalábbis közhelyszerű. Ma ez már csacsiság, az interneten keresztül ellátok akár két-háromezer kilométernyire is. De nagyapám naplójában bizony alapbölcsességnek számított… Király Farkas írása
10
jún
Búcsú
A múlt héten, amikor épp egy debreceni iskolában rendhagyó irodalomórát készültem tartani, bemutatni a kárpátaljai irodalmi élet egy szeletét, jött a hír, hogy egy közölünk útra készül. Néhány órán belül pedig futását elvégezte, megtért a Teremtőhöz Zselicki József… Lőrincz P. Gabriella írása
9
jún
Létra
Álltam az új alumínium létrám előtt megilletődve. Gyönyörködtem az elmés, logikai szerkezetben, ami múltját tekintve nem minősíthető ugyan mai találmánynak, hisz már a kőbaltás Homo erectus is saját törzsének törzsvásárlói kártyájával hozzájuthatott egy-egy ágasbogas fadarabhoz… Árkossy István írása
8
jún
A világ elkerített része
A Kis-Duna holtága és annak egyik partszakasza fontos tere volt az életemnek több korszakomban is. Áttetsző rétegekként rakódnak egymásra az emlékek. Mindig azt látom, ami éppen történik, de sokszor megesik, hogy az emlékezet egy korábbi réteget is megmutat, bevetít… Mirtse Zsuzsa írása
7
jún
Első osztályú megye
Ha néhány önfeledt napra búcsút intek lakóhelyemnek, Budapestnek, azt az elvet követem, hogy megpróbálok terepszínűvé válni. Külföldön nem mászkálok térképpel a kezemben, Tallinnban észt étteremben étkezem, Zágrábban horvát nemzeti ételt rendelek és így tovább. A magyar vidéken időzve is az adott tájegység gasztronómiai sajátosságait fogyasztom… Zsille Gábor írása
5
jún
Napút sirató
Lement a Nap. Ujjaim közt lassan átpörögnek a napi gondok. Vonalkázom az irka lapjait. Szamárvezető, szokta volt Anyám mondani. Tótágast álló, kificamodott, jelzőkben, pátoszban botladozó szavak. Serceg a toll, a látható egyre láthatatlanabb… Kovács katáng Ferenc írása
4
jún
A halálcsillag védelmében
Nincsenek dombok, nincsenek tereptárgyak, semmi sincs, ami lelassíthatná az északi szelet. Borzong a fű, a virág, kitartóan kapaszkodik szárukba-levelükbe megannyi ízelt láb. Elkap, felemel, röptet… Király Farkas írása
3
jún
101
Megint eltelt egy év, íme, a százegyedik. 1920. 06. 04. a dátum, ami teljes egészében megváltoztatta nem csupán az országunk, de a nemzetünk sorsát is. A legifjabbaknak szinte már csupán mese, éljenek a világon bárhol… Lőrincz P. Gabriella írása
2
jún
A szemenszedett szem
Mi mindenre képes a szem! A szem, ez a pótolhatatlan fénykapu, ez az élő optikai műremek, idegszál-struktúra, lélek-iránytű, ami, ha kedve úgy tartja, huncutul átejt, megtréfál, s jó, ha mindez csupán a játékos optikai illúziók jegyében történik, nem pedig valamiféle helyrehozhatatlan, szó szerinti félrelépéssel, tragikus botlással… Árkossy István írása