Kevés híja, hogy a rózsadombi Gerő-villában töltöttem a gyerekkoromat. Vagyis mégsem kevés híja, pedig nagyon közel volt a lehetőség. Elmondom, hogyan történt…
Bencsik Gábor írása

Ablakomból éveken át egy kékes levelű ezüstfenyőre láttam rá. Amikor felhúztam a rolót reggelenként, még félálomban megálltam mezítláb az ablak alatti szőnyegen, és pár percig nem csináltam semmit. Mégsem volt semmi ez: figyeltem, s talán láttam is ezt a fát. Szerettem nézegetni a kékeszöld tűleveleket, az időt, amelyet a fa magába zárt…
Mirtse Zsuzsa írása

Mielőtt álomra hajtottam a fejemet, Dobai Péter egyik gondolatán meditáltam: „Az emlék a fegyverünk, amellyel szembenézhetünk a halállal. Emlékek nélkül nem létezne jelen és jövő, s már életünkben halottak lennénk. A gondolkodás a gondolat megszületése pillanatában emlékezéssé válik, s így megkettőzi önmagát…
Borbély László írása

Karcagon születtem, de gyökereim mélyebbre kapaszkodnak: apai ágon Poroszlóhoz kötődöm. Nyaraim legszebb részét itt, a Tisza-tó partján töltöttem, ahol a víz nekem a szabadságot, a határtalan játékot, és a természet közelségét jelentette…
Kovács Dániel Gábor írása

Minden ünnep időutazás. Rítus, amelyben az ember évről évre visszatér a kezdethez, egy korábbi eseményhez vagy tetthez, és azt lélekben újra és újra átéli. Talán a halálfélelem dolgozik az ünnepvágyban is. Rögzíteni valamit az áramló időben, megállítani a mulandóságot, a felejtést…
Végh Attila írása

Milyen lehetőségek adottak a kiégés társadalmában mindazoknak, akik úgy döntenek, hogy kivonulnak a kapitalista logika uralta rendszerből? Mihez kezdhet az az egyén, akinek új célja, hogy egy olyan életmódot folytasson, amelynek mechanizmusai és habitusai társadalmilag nem belekódoltak?...…
Kabai Henrik írása