Zsurnál
13
jan
Kalória
Mostanában, így az ünnepek időszakában gyakran kerül terítékre a táplálkozás, a gasztronómia tudománya, mint kiemelt jelentőséggel bíró honpolgári művelet. (Ki tudja, tán ma már gasztrológia is létezhet, az étkek csillagállás szerinti variációinak áltudománya.)… Árkossy István írása
12
jan
Rejtekadó könyverdőim
Egyetértek azzal, hogy könyvbe tollal írni barbárság, de azt sosem álltam meg, hogy ceruzával halványan ne húzzak alá sorokat, ne készítsek apróbb jegyzeteket az oldalak szélére. Ezek az aláhúzott sorok nagyjából meg is rajzolták az akkori személyiségképemet… Mirtse Zsuzsa írása
11
jan
Bizalmas adatok egy szegedi íróról
Évekkel ezelőtt olvastam egy anekdotát két nagy íróról, akiket életükben először összeültettek egy pesti kávéházi asztalnál, hogy a sajtó nyilvánossága előtt társalogjanak egymással, cseréljenek eszmét. Hadd lássa a világ, mily hatalmas fáklyaláng csap fel, ha ama két izzó géniusz összehajol. Úgy emlékszem, Móricz Zsigmondról és Szeged jeleséről, Tömörkény Istvánról volt szó… Zsille Gábor írása
9
jan
Kegyes hazugság
Aki mélyen magába néz, biztosra veszem, tud olyan esetről, amikor „kegyes hazugságba” keveredett, még ha nem is emlékszik rá konkrétan. Emberi betegség ez: tünetei a kendőzetlen határozottság, olykor kipirulás, heves szívdobogás, gyógyítása: őszinte beszélgetés, melynek mellékhatása eddig ismeretlen… Lajtos Nóra írása
8
jan
Remittenda
a leveleket a paletta minden színére festő manók téli álmukat alusszák, nincs már lomb, csak a fenyőn, a tiszafán s még néhány renitens bokorfélén, az avar is színét vesztette, előtűnnek az ágak labirintusai, a fák csontvázai, a néma útvesztők… Király Farkas írása
7
jan
Idén
Megszólaltak a harangok, felcsendült a Himnusz, amire egyre ritkábban gondolunk úgy, mint a nemzetünk imájára. Nem énekeljük, csak meghallgatjuk, eszünkbe sincs tisztelni, lazán suttogunk, nevetgélünk, miközben szól. Vége a rohanásnak, és lassan a fények, a zsongás, a készülődés csak emlék lesz a többi között… Lőrincz P. Gabriella írása
6
jan
Menni vagy nem menni…
Férfi: – Menjünk. Amint alkalom adódik, az első résen távozunk. Most már végképp nincs levegőm. Egyébként mélyen szégyellem magam férfiúi kiszolgáltatottságom miatt. Nő: – Márpedig lesz, ami lesz, én maradok. Képtelen vagyok megválni szánalmas életem itt elkoptatott éveitől, még ha az utolsó oxigénbuborékot ki is préselik belőlem… Árkossy István írása
5
jan
Az utolsó csepp
Vannak olyan reggelek, amelyekről azt érezzük, hogy átok alatt ülnek, ebben biztos vagyok. Amikor minden szembejön, amikor semmi nem sikerül. Így kell nekiindulni sokszor szerencsét próbálni, folyóvizünkben aranyat találni… Mirtse Zsuzsa írása
4
jan
Ifjúkori életrajz
Mélyen tisztelt 2021-es esztendő! Ezúton jelentkezem kísérleti alanynak az Ön világlaboratóriumába. A szükséges egészségügyi oltást vállalom, a megbízási szerződéseket és adónyilatkozatokat kitöltöm, fényképemet csatolom… Zsille Gábor írása
2
jan
A földön ülve
Hogy is írta Karinthy abban a gyerekkori naplóban? „Boldog új századot kívánok”. Hát valahogy így. Boldog új évtizedet, magyarok, mindenütt a világon! Boldog új világot, Európa! Boldog világot, Föld! Ilyen magasztos gondolatokkal indulok megszokott délutáni kirándulásomra az erdőben, és roppant meg vagyok elégedve magammal. Hogy én milyen fennkölt is tudok lenni… Gáspár Ferenc írása