Zsurnál

Ki tudja, hogy mi lesz a színház jövője? Hogyan lehet modernizálni a darabokat, közel hozni a mai okostelefonon és számítógépen felnőtt generációnak? Kell egyáltalán színház?…
Gáspár Ferenc írása

Miután meghaltam, eszedbe jutok néha? Ne kérdezd, miért épp most hozakodtam elő ezzel! Nem készülök megölni magam, és halálomon sem vagyok. Amúgy nem ritka ez, máskor szintén eszembe jut, hogy egyszer vége lesz ennek is, és lehámlik a létről, ami addig voltam…
Döme Barbara írása

…Mindig – már egészen kicsi gyerekként is – nagyon különösnek tartottam, hogy a legtöbb mese úgy ér véget: „boldogan életek, míg meg nem haltak”. Éppen azt nem mondták el, hogyan éltek boldogan, és hogyan haltak meg? Az ars vivendiről és az ars moriendiről nem szólnak a beavató mesék…v
Weiner Sennyey Tibor írása

…Az ember tragédiájában így szól Ádám az Űrben játszódó színben: „Csak addig fáj, míg végképp elszakad, / Mely a földhöz csatol, minden kötél.” Igen. Addig fáj. De addig is túl kell élni a jelent, jövőképet festeni magunknak, avagy faragni mesebeli furulyát, amely három kívánságunk után végleg elnémul…
Lajtos Nóra írása

…ezer éve látom, hogy a legnagyobb sikere az ún. életmódtanácsadó könyveknek van: hogyan fogyjunk le egy nap alatt, hogyan legyünk egészségesek a hétvégére, hogyan tanuljunk meg programozni C++-ban a következő félórában; ha pedig az egészben van egy kis szenvedéstörténet is (eleinte nehéz volt – de aztán, némi, sok, rengeteg, észbontóan sok = félórányi küszködés árán sikerült!!!), akkor a siker bombabiztos…
Nagy Koppány Zsolt írása

…Nagyon egyszerű azt mondani, hogy zárkózzanak fel, olvadjanak be a többségi nemzetbe. Azt is könnyű odavetni, hogy jöjjenek el onnét, ha rossz nekik. A legegyszerűbb mégis tudatlanságba burkolódzva az egykori szovjet tanítást szajkózni, hogy csak az a magyar, aki a jelenlegi Magyarország határain belül született…
Lőrincz P. Gabriella írása

Emlékszem még Lőrincze Lajos és Grétsy László műsoraira. Jeles nyelvóvóink egész életük során fáradhatatlanul küzdöttek a nyelvromlás ellen. De van-e ilyen? Tud-e romlani a nyelv, vagy csak változik? Hogyan kerülhetnénk a nyelv mögé, hogy megállapíthassuk romlását, ha sehogy?…
Végh Attila írása

Az első falevél, amelyet egy vaskos könyvbe rejtettem, aztán elfelejtettem, hogy melyik könyvbe, majd elfelejtettem a levelet is, és a napot is. Pedig egykor fontosnak éreztem, ahogy a találkozást is, s hogy a végén egy falevelet magammal vigyek az őszi avartakaróból, az erdőből, ahol sétáltunk…
Mirtse Zsuzsa írása

Múlt kedden azt mondta nekem egy pályatársam, akit egyébként meglehetősen kedvelek, hogy X. Y. új, ünnepi könyvhétre megjelenő könyvének három hét múlva lesz a bemutatója, és ha van kedvem, eljöhetnék közönségnek. Tudok a könyvről, feleltem, ugyanis én szerkesztettem. Mire a pályatársam: „Hű, akkor neked kötelező ott lenned!” Ez bizony ironikus – ilyen a szerkesztők sorsa…
Zsille Gábor írása

…Még nem tudott írni, olvasni az ember, amikor pompás ontológiai történeteket mesélt a fák, a bokrok, a füvek tetteiről. Ezekben nem némák, ezekben beszédesek a fák. Megszólalnak. És mindig hasznosak, mindig oltalmazók, mindig szerencsehordozók. Jól jár a hős, ha a fákkal köt szövetséget…
Hegedűs Imre János írása