Zsurnál
7
szept
Mi marad utánunk?
Mi marad utánunk? A reális válasz az, hogy szellemi értelemben sajnos nem túlságosan sok. Ha valaki ezzel kapcsolatban mostanáig illúziót táplált, és szavaim villámcsapásként érik, attól elnézést kérek… Zsille Gábor írása
5
szept
Az olvasásról
Egy kedves sétálóutcában ülünk Budán, selymesen csúszó és némileg bodzaillatú száraz fröccsöt iszunk, körülöttünk vidám fiatalok, lengén öltözött lányok. Vírustól való félelemnek nyoma sincs. A csinos felszolgálónő sem visel álarcot, minden olyan, akár tavaly nyáron… Gáspár Ferenc írása
4
szept
Van halál
Ani a munkahelyén, a Hospice-ban, naponta találkozott a három szenvedéssel, az öregséggel, a betegséggel és a halállal. A hozzátartozók is minden látogatás alkalmával újra és újra szembesültek, mégis nehezen vettek róla tudomást… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
3
szept
Újratervezés
Nagyon sok mindent leírtunk és elképzeltünk már, akár egy világjárvány gondolatával is elszórakoztunk egy-egy olyan film láttán, amelyikben járványról van szó, de erre, ami 2020 valósága, azt hiszem nem számítottunk. Furcsa volt látni a mindenfélét felhalmozó embereket, az ijedtséget, a félelmet testközelből… Lőrincz P. Gabriella írása
2
szept
Maszk és álarc
Amikor 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet végigolvastam, nem hittem, hogy másodszor is belelépek ugyanabba a folyóba évek múlva, ámde akkor majd egészen más indíttatású érzések kerítenek hatalmukba a kiadvány lapozgatása közben. A könyv A londoni pestis címmel Daniel Defoe felvilágosodás kori angol író tollából és ollójából származott… Árkossy István írása
1
szept
Farkasok a szekrényben
Ahogy egyre többször nézek az Idő-patakba, egyre világosabban látom, hogy mesélőkedvemet és kacskaringós fantáziámat a nagymamámtól örököltem. Lehet, van, aki azt mondaná: notórius hazudozó volt. Imádtam… Mirtse Zsuzsa írása
11
ápr
Nyugodt alvás
Az esti idő szorongást hoz, valahogy minden idegenebb, fenyegetőbb a sötétben, belső félelmeink felerősödnek, ösztönösen védekezésre késztetnek. Annak tudatában alhatunk el, hogy mégis eljön a reggel, a felfrissült test akár az újjászületésben, mindent újrakezd, az esti félelmek majd nyomtalanul eltűnnek, regenerálódik a testtel a lélek… Csanda Mária írása
10
ápr
A slow-paradoxon
Ani lételeme volt az állandó munkálkodás, és imádta a semmittevést. – Hogyan fér ez bele egyetlen ember életébe? – gondolta, amikor nem volt ideje elmenni sétálni, vagy a teraszon üldögélni, és a madarakat figyelni. Sokszor elhatározta, hogy lassítani fog… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
9
ápr
Ünnepekre hangolva
A ránk következő húsvét más, mint az eddigiek, mint ahogyan más most minden, mint eddig. A világ még soha nem volt egyszerre karanténban, soha nem volt még ennyire nyüzsgő, átjárható, mint a vírus előtt. Soha nem volt még ennyire életünk része a közösségi média. Hírekkel fekszünk és kelünk, figyeljük, hogy mi történik, nemcsak körülöttünk, hanem az egész világon… Lőrincz P. Gabriella írása
8
ápr
Az örökkévalóság tekintete
Zongoraszóra ébredek reggelente, mióta a lány ideköltözött. Eleinte sokaknak szokatlannak tűnt a házban, de a miénk egy kivételes ház, néhány hét után már valaki megkérdezte tőle a lépcsőn, hogy nem lehetne valamivel több bel canto… Kontra Ferenc írása