Címke: Tallián Mariann

A peronon, sarkam nyomán, a bőrönd kerekei nyikorogva gurulnak. Ismerős zajok kísérik akadozó útjukat. A vonat türelmesen várakozik az utasaira, köztük ránk. Elérjük, mint mindig, és a megszokott, flegma nyugalommal szállunk fel, keresgetjük a helyünket, bontjuk ki szendvicseinket, és suhanunk egy vidéki fellépésre, a katarzis felemelő élményének reményében…
Tallián Mariann írása

„Az Isten, aki mindig itt van, / csak nem hallod, mert olyan zaj van.” Károlyi Amy verssora. Ezt szavaltam a barátom temetésén. De mielőtt elkezdtem volna, percekig álltunk némán. Vártunk valamire. Az elmúlás katarzisára, egy temetési szertartás idilli keserűségére…
Tallián Mariann írása

Ha kiérsz a placcra, akkor szabadulsz. A sikátorok, mint a szabadulószobák útvesztői, trükköket és csalafintaságot igényelnek. Ha önerőből nem megy, segítségül hívhatjuk a térképeket, a mobiltelefont, a józan ész figyelmeztető jeleit, a térérzékelési adottságainkat, vagy éppen a helyieknél is érdeklődhetünk botladozó kommunikációval…
Tallián Mariann írása

…A Tűzmadár című könyvem február 24-én az orosz–ukrán háború kitörésének napján veszélyessé vált. Hiszen hogyan lehet az orosz nép meséje szép és csodálatos, ha a történelméhez ennyi vér tapad? Miféle sötét erők mozgatják azt a világot, ahol ilyen rettenetes és kegyetlen dolgokat követnek el, kérdezi a népharag…
Tallián Mariann írása

Bevallom, én függő vagyok. Ha tehetségkutató megy a tévében, én ott ülök a képernyő előtt. Képes vagyok végignézni az éjfélig elhúzódó monstrumműsorokat, de a reklámszüneteket igyekszem értelmes tennivalóval kitölteni. Legalábbis úgy teszek, mintha nem hanyagolnám el fontos teendőimet holmi könnyed, zenés-táncos műsor kedvéért…
Tallián Mariann írása

Néma üresség vesz körül, levegőtlenség és sötétség. Úgy érzem magam, mint akit bezártak egy kapszulába. Olyan, mintha az űrbe tartanék, holott lefele zuhanok a semmibe. A sebességtől zúg a fejem, fáj a fülem. Rettenetesen fázom, remegek. Nem a félelemtől, nem attól, hogy mi vár rám, hiszen ezerszer végiggondoltam már, mi történhet majd velem. Egy csattanás, és kész…
Tallián Mariann írása

Megtelt a tárhelyem. A gépem figyelmeztet, itt az idő szelektálni. Megfigyeltem már, hogy bizonyos levelezések, dokumentumok és legfőképpen a képek nemcsak a tárhelyemet foglalják, hanem a lelkemet is. Megtelik érzésekkel, melyeknek már nincs joga ott lenni…
Tallián Mariann írása

Apám imádta a vonatokat. Gyakran álldogált a vasútállomáson szabadidejében, és órákon át bámulta a tolató, érkező vagy induló szerelvényeket. Sosem értettem, miért nem lett masiniszta. Annak kellett volna lennie, és akkor tán boldog emberré vált volna. Miatta álldogálok olyan gyakran a Ferdinánd hídon, és nézem a vonatokat…
Tallián Mariann írása

…Összeseprem a maradék szemetet az üres szobákban, hol az ifjúkoromat töltöttem… Csillagok az égen. Fülemben cseng a tánczene és a tűzijáték pukkanása. Minden szilvesztert itt ünnepeltünk a gyerekekkel. Durrogtattunk az udvaron, csorgattuk a gyerekpezsgőt. Megtáncoltattuk a mamát…
Tallián Mariann írása

Az erdőben léptek zaja nem verte fel a csendet. Sem állatok mozgása. Szinte megállt az idő. Mint egy távoli galaxis felszíne a Csillagok háborújából, épp olyan volt a táj, mégis oly közeli, szinte ismerős a szemnek. Több mint tízezer évvel ezelőtt, közvetlenül a jégkorszak után keletkezhetett az egykori úszóláp-sziget ebben a különleges mikroklímájú gyertyános cseres-tölgyes erdőségben…
Tallián Mariann írása