Címke: Tallián Mariann

Egy rágógumival szemezek az orvosi rendelőben. Oda nem illő helyen éktelenkedik egy alaposan megrágott, besárgult darab egy olyan épületben, ahol a bejáraton csak maszkban és fertőtlenített kézzel léphetek be. Kiskorom óra irtózom a rágógumitól. Rendkívül visszataszítónak találom. A kezembe sem venném, mert irtózom attól, hogy érintkeznem kelljen egy nyúlánk, nyálas, gumiszerű dologgal…
Tallián Mariann írása

Van egy fa, egy körtefa a kertünkben. A legnagyobb mind közül. Méltóságteljes, szoknyás úriasszony. Kecsesen nyújtja karjait a négy égtáj felé, és tekintélyes lombozatával tekint le a kertre a magasból. Körülötte apró kis zöldek sorakoznak, ágas-bogas növendék gyümölcsfák, amiket én ültettem. Ezt a fát nem ültette senki, vadkörte…
Tallián Mariann írása

A patkó kopogását elnyomja a keringő hangja, a puha homokban csendesen érintkezik a lovak patája a talajjal. Egy tréner finoman ütögeti az állat lábtövét, hogy a megfelelő ütemben, ritmusra emelkedjen. Ezzel az izmokat erősíti, és a reflexet, hiszen a ló az ütésre válaszul felemeli a lábát és a klasszikus zenével összhangban ugráló táncmozdulatot tesz…
Tallián Mariann írása

…Több éve már, hogy kipattant a fejéből a gondolat, fesztivált szeretne szervezni a városnak. Az volt az álma, hogy a gyerekeknek, akiket tanít, és az ő szüleiknek, az érdeklődőknek, a kíváncsi városlakóknak, apróknak és nagyobbaknak elhozzon az ország távoli pontjára egy produkciót, olyan fellépőkkel, akiknek a profizmusára méltán lehet büszke. Egy szép napon belevágott…
Tallián Mariann írása

Egy könyvben olvastam arról az Angliában elterjedt szokásról, hogy nemcsak a tömegközlekedési vállalatoknak van Talált tárgyak osztálya, hanem a házaknak is. Nagy-Britanniában, a társasházakban kihelyeznek egy ládát, amiben a talált tárgyakat összegyűjtik, és ha valaki elvesztett valamit, akkor abban a ládában kutakodhat utána…
Tallián Mariann írása

…Az idő a legértékesebb valuta, képesek vagyunk érte belerondítani embertársunk privát szférájába. Szétszakítani egymást, energiavámpírként tolakodni és marakodni, hogy letiporjuk az idő vasfogát…
Tallián Mariann írása

Libben a szoknya, fordul a derék, egy férfi kar felemelkedik, egy női pedig hozzásimul. Tangózik egy pár a harmadikon. Alattuk, egy emelettel lejjebb, két agár rohangál a lakásban, gazdijuk, egy sportos alakú, magas fiatal nő, épp ebédelni hívja őket. Az első emeleti gangon kékhajú kamasz leány kókuszdiót kalapál, egyik halántékát zöldre színezte tegnapelőtt…
Tallián Mariann írása

A peronon, sarkam nyomán, a bőrönd kerekei nyikorogva gurulnak. Ismerős zajok kísérik akadozó útjukat. A vonat türelmesen várakozik az utasaira, köztük ránk. Elérjük, mint mindig, és a megszokott, flegma nyugalommal szállunk fel, keresgetjük a helyünket, bontjuk ki szendvicseinket, és suhanunk egy vidéki fellépésre, a katarzis felemelő élményének reményében…
Tallián Mariann írása

„Az Isten, aki mindig itt van, / csak nem hallod, mert olyan zaj van.” Károlyi Amy verssora. Ezt szavaltam a barátom temetésén. De mielőtt elkezdtem volna, percekig álltunk némán. Vártunk valamire. Az elmúlás katarzisára, egy temetési szertartás idilli keserűségére…
Tallián Mariann írása

Ha kiérsz a placcra, akkor szabadulsz. A sikátorok, mint a szabadulószobák útvesztői, trükköket és csalafintaságot igényelnek. Ha önerőből nem megy, segítségül hívhatjuk a térképeket, a mobiltelefont, a józan ész figyelmeztető jeleit, a térérzékelési adottságainkat, vagy éppen a helyieknél is érdeklődhetünk botladozó kommunikációval…
Tallián Mariann írása