Címke: Tallián Mariann

A színész alapvetően utálja a rendezőt. Nincs olyan próbafolyamat, aminek során ne szidnák a társalgóban a koncepciója miatt. Ha a rendező amolyan független fajta, valószínűleg túl modern az elképzelése, érthetetlen a darabfelfogása, vagy épp az ellentéte, középszerű fazon, ez esetben elavult módon óhajtja színre vinni a művet. Ha a társulat elégedett a rendezéssel, akkor a személyiségével van probléma…
Tallián Mariann írása

Az autó begördült a kocsibejáró elé. A kerékgumi alatt finoman ropogott a fehér murvakő. A cica a szemben álló roskadozó ház sarkánál ücsörgött. Úgy tűnt, mintha régóta várakozna ránk. Mintha ösztönösen megérezte volna, hogy nemsokára megérkezünk…
Tallián Mariann írása

Oidipusz fény felé vágyakozásának rövid és elsődleges magyarázata számomra az, hogy a világosság mindannyiunkat vonzza, de a sötétség útvesztőin elveszünk. A görög mitológia- és kultúra hagyománya szerint a sors játékszerei vagyunk, az életünk labirintusain hiába tekergünk napról napra és keressük a kiutat, a születésünktől fogva elrendeltetett sorsunk foglyai maradunk…
Tallián Mariann írása

Hámozom a krumplit a konyhában. A leves már ott rotyog a cserépedényben, gőzölög a zöldség, a fűszer illata belengi a lakást. Most a második fogást, a rakott cukkinit készítem. A Szentatya szavai kihallatszanak a nappaliból, a misét élőben közvetíti a tévé…
Tallián Mariann írása

Az első zenei hangok, az első instrumentális dallamok zsákmányejtés céljából reppentek fel. A törzs összegyűlt, megidézték a vadászatot, a kör közepén pedig egy ember, a sámán karizmatikus erejével megteremtette a szakrális teret, melyben kapcsolatba lépett magasabb szférákkal…
Tallián Mariann írása

Pánczél András interjúja Tallián Mariann-nal, Varga Melindával és Lázár Balázzsal

A kórház épülete előtt hosszú sorokban várakozunk az oltásra. Olyan áhítattal álldogálunk, mint a templomban áldozásra menet. Kismamák, idősek, átlagos középkorúak, elegáns ruhában ügyvéd- és üzletvezetőfélék, nénikék és bácsikák… Tallián Mariann írása

Van úgy, hogy az ember eltéved. Rossz helyen száll ki a metróból, kapkodva kering az aluljáróban, hogy megtalálja a helyes kijáratot. Elvéti a lehajtót az autópályáról. Téves utcán keresgéli gyermekkori emlékeit. Bolyong a temetőben, de nem ismeri fel szerettei sírhelyét. Vagy elnézi a turistajelzés színét a naplementében, ahogy ez velem is előfordult a minap… Tallián Mariann írása