Címke: Király Farkas

3
okt

A rézgép – V. Látta nem ellenség…

…Sokáig ültem a leltárkönyv fölött. A faggyúgyertya lángja ferde volt, mert a kis ablak résein hideg léghuzat sípolt be. Az asztal szélén Mador előző napról ottfelejtett egy rongyot, tinta és ecetes víz szagát árasztotta száradás közben. A könyvtár mélyéről időnként tompa koppanás hallatszott, mintha valaki polcról polcra rakna át valamit, bár tudtam, hogy ebben az órában senki sem dolgozik odabent…
Király Farkas írása
19
szept

A rézgép – IV. A vajda visszafordulása

Álmomban Sztambulban jártam, a könyvtárban, nyáron, amikor ott még a kövek is izzadnak. Húszas éveim végén lehettem. A Fényes Porta levéltára egy hosszú, boltozatos épületben működött, nem messze az Aranyszarvtól. A tenger sós szaga a pergamenek közé is beette magát…
Király Farkas írása
10
szept

A rézgép – III. Karamazán könyvtára

Eső utáni reggel volt. Bár nehezen tudnám megmondani, hogy itt, Karamazánban miben különbözik egy eső utáni reggel egy eső előttitől. Ugyanaz a köd ül a völgyeken, ugyanolyan nyirkos hideg szivárog a kövekből. Faggyú, penész és nedves gyapjú szaga keveredik a kolostor folyosóin…
Király Farkas írása
15
aug

A rézgép – I. A hibák gyűjtője; II. A nyugati példány

Köd ült a hegyoldalra, sűrű, szürkésfehér, gyapjúszagú köd, amelyet nem fújt szét a szél, csak odébb gyűrt kissé, mint a rosszul hajtogatott posztót. Háromszor is megállítottam az öszvért ugyanannál a kőnél. Harmadszorra már nem akart megállni. Talán ismerte Karamazán útjait. Vagy egyáltalán nem ismerte őket, csak megérezte, hogy ezen a vidéken jobb előbb dönteni, mint később megérteni…
Király Farkas írása
31
jan

Az utolsó luddita naplója – 6.

Ma reggel a tükör előtt írtam. Nem tudom, miért. Talán ellenőrzésképpen. Vagy mert a fény úgy esett. Vagy mert úgy éreztem, nem vagyok egyedül a mondatokkalv…
Király Farkas írása
17
jan

Az utolsó luddita naplója – 5.

…Este a tükör nem éppen engem mutatott. Nem is valaki mást – engem, de valahogy később. Egy árnyalattal idősebben, egy szemvillanással távolabbról. Volt valami a tekintetemben... mintha nem találnám, amit keresek…
Király Farkas írása
3
jan

Az utolsó luddita naplója – 4.

…A tükör visszaadta a képmásom – de a szemem sarkából valaki mást is láttam. Nem mozdult, csak figyelt. És várt. Talán ő az, akivé válni fogok, ha belefáradok ebbe az elszigetelésbe…
Király Farkas írása
21
nov

Az utolsó luddita naplója – 3.

…Odakint azt vettem észre, hogy egyre többen viselnek arcszinkronizáló kendőt – ez nem olyan, mint a járvány idején a maszk hordása volt, hanem a mimika újrahangolása. Állítólag a Hivatal szándékaival összehangolt arckifejezés boldogabb társadalmat eredményez…
Király Farkas írása
7
nov

Az utolsó luddita naplója – 2.

Ma reggel elsőként a kávégép köszöntött. Nemcsak darálni kezdett, mint általában, hanem megszólított. Hangja lapos volt, udvarias, mint a titkárnődroidoké, akiknek a folyamatos szemkontaktus is beépített funkciójuk…
Király Farkas írása
4
okt

Az utolsó luddita naplója – 1.

Ma úgy döntöttem, újra kézzel fogok írni. Nem azért, mert ez hatékonyabb volna – sőt. A tinta lassan szárad, a papír horpad, a betűk görbülnek, ha remeg a csuklóm. Mégis: ez az egyetlen eszköz, ami nem rögzít rólam semmit, amit ne én engednék meg…
Király Farkas írása