Címke: Döme Barbara

Üvegbúra alatt pihen az idő – százéves emlék, mesélő történelem egy szerelemespárról. Mirtuszkoszorú, kopott gyöngyök, nemzetiszín pántlika – minden lepréselve az utókornak. Mennyasszonyi koszorú – nem kérdezem, ki gondoskodott róla, ki tette üvegbe, ki óvta, féltette, ki üzent ezzel annak a nemzedéknek, aki száz percig sem képes becsülni, amije van…
Döme Barbara írása

Szeplős a múltunk, lepereg minden emlék a kosárba, mi szép sorban megszámoljuk és igazságosan elosztjuk háromfelé. Együtt állunk a Teremtő előtt, egymás kezét fogjuk és mosolygunk. A sarokban apró foltból ígéret születik, lehámlik a tegnap, apró darabokból rakom össze a jövőt. Kirakós életérzés, csak ti, együtt a világ ellen, vagy éppen érte…
Döme Barbara írása

Levágott emberi testrészeket találtak egy férfi otthonában – mesélte egy ismerősöm a szilveszteri buliban, amin persze a társaság nagy része megdöbbent. Bevallom, az elején én is elborzadtam, de miután a történetben eljutott ahhoz a részhez, hogy az illető egy kórbonctani intézet dolgozója volt, mindjárt más megvilágításba került a sztori…
Döme Barbara írása

Ma minden fehér, még az álmom is. Fehér angyalok szólnak fehér szavakat – azokban laknak a karácsonyi gondolataim. Ezeket vetem ma papírra, neked szánom, hogy tudd, sosem feledkezem meg rólad, s már akkor is szerettelek, amikor még nem is voltam…
Döme Barbara írása

Nagyanyámat látom imbolyogni a gyertyalángban. Ujját a szájára teszi, így jelzi, nincs ideje a szónak, ma a várakozásé a főszerep. Alakja nyúlánkká lesz a lángban, táncol, kékfestő kötényéről liszt havazik. Kilép a narancsszínű látomásból, mögém áll és befonja a hajam, akár gyerekkoromban. Még a kacagásának is fahéj illata van…
Döme Barbara írása

…Az elmúlt hetekben sokat jártam temetőkben. Interjúkat készítettem két nagyobb riporthoz. Körülnéztem a Fiumei úti sírkertben, a Farkasréti temetőben és valamivel korábban a Házsongárdiban is. Talán meglepő lesz a kijelentésem, de békésebbnek soha nem éreztem magam, mint akkor, amikor az említett temetőkben sétáltam…
Döme Barbara írása

Gyereket szórakoztatni anyagi csőd. Higgyék el, nem a levegőbe beszélek. Ha az ember ki szeretne mozdulni a kicsinyével, s nem csak a játszótérre akarja levinni, jó, ha egy alaposan megtömött bukszát is visz magával. Mi nemrég az egyik vidámparkban gatyásodtunk le jó alaposanv…
Döme Barbara írása

Szutykos arcát egészen megszépíti a mosolya, ahogy közelít felém, azt érzem, meg kellene simogatnom a kócos haját. Nehogy megtedd!, figyelmeztet útitársam, majd azt is mondja, szorítsam magamhoz a táskámat, mielőtt kizsebelnek. Mire körülnézek, már legalább öt kisgyerek van körülöttem. Utcagyerekek. Brassó, 2022 szeptembere…
Döme Barbara írása

Jobb lett volna, ha hallgatok a szomszéd nénire, aki azt mondta: írásból nem lehet megélni, inkább menjek varrónőnek. Most mondhatnám, hogy sztájliszt vagyok meg dizájner, és lehetnék influenszer, aki annyit keres, amiről én csak álmodozom…
Döme Barbara írása

Tudod, legközelebb hová menjünk nyaralni?, kérdezte tőlem néhány hete az egyik barátom. Mielőtt tippelhettem volna, már meg is adta a választ: Sanyihoz és Marihoz a vendégházba. Jót nevettem, hiszen az imént említett figurák a megjelenés előtt álló regényem főszereplői, akik abból élnek, hogy átverik a turistákat, miközben próbálják fenntartani annak a látszatát, hogy az általuk üzemeltetett panzió nem csupán jól megy, de exkluzív programokat is kínál a pihenni vágyóknak…
Döme Barbara írása