Az okoslelet és egyéb galádságok

Öreganyád szelleme éjszakánként visszajár, hogy bosszúból ijesztgessen – mondta nagyanyám, amikor olyan dolgok történtek a házban, amelyeket nem tudott megmagyarázni. Ilyen volt például, amikor éjfélkor magától megszólalt a rádió, vagy a Biblia leesett az éjjeliszekrényről és épp annál a résznél nyílt ki, ami az idősek tiszteletéről szólt. Amikor nálam az éjszaka kellős közepén csipogni kezd a hűtő, arra gondolok, ha ezt a jelenséget most öreganyám szelleme idézné elő, legalább tudnám, hogy szelleműzőt kell hívni a probléma megszüntetésére, de így, hogy az okostechnika packázik velem, tehetetlen vagyok. Okosvilágban élni szívás, még akkor is, ha viszonylag felkészült vagy a modern eszközök használatából – mindjárt azt is elmondom, miért.

Amíg a lakásban nem voltak okoseszközök, abban a boldog tudatlanságban éltem, hogy az éjszaka váratlanul megszólaló hangokat vagy kóboráram, vagy szellemek okozzák. Na jó, ez utóbbiban nem igen hiszek, de hát nagyanyám emlékét ezzel is fenntartottam. A lényeg, hogy amióta okoseszközök vesznek körül, s azok időnként maguktól életre kelnek, nincs nyugtom.

Van például egy okoshűtőnk. Szép nagy, fekete, van rajta digitális kijelző meg néhány villogó gomb. Használat előtt áttanulmányoztam a működése leírását, ám arra nem voltam felkészülve, hogy éjszakánként megfejthetetlen hibaüzeneteket fog küldeni éktelen visító csipogás formájában. Eleinte a férjem is felébredt a vinnyogásra, de egy idő után immunissá vált rá, így nekem kellett felkelnem, hogy megszüntessem a csipogást. Elővettem a szervizkönyvet, böngésztem az internetet, anyáztam, toporzékoltam, volt, hogy egy órát is ébren töltöttem, mire elhallgatott a hűtő. Hogy miért csinálta mindezt, azt a szerelő sem tudta megmondani, csupán azt sikerült megfejteni, hogy a hibaüzenet szerint a hűtőszekrény belső terében melegebb van, mint amire ő vágyik. Ám hiába állítottuk át a hőfokot, a gép tovább csipogott. Aztán egyszer csak abbahagyta. Majd éjszaka újra rázendített. Így ment ez mindaddig, amíg a férjem rá nem jött, hogy ilyenkor a hűtő ajtaját pár percig nyitva kell hagyni, majd becsukva újra kell indítani a rendszert. Az okoshűtő a lehető legprimitívebb megoldással javult meg.

S miután ezt a problémát leküzdöttük, újabb okosgonddal szembesültem. Elhatároztam, kivizsgáltatom magam, mert az ember bizonyos kor után rászorul az ilyesmire. A doktornő vélhetően látta rajtam, hogy hipochonder vagyok, megérezte a pénz szagát, ezért olyan részletes vérvizsgálatot írt nekem elő, amiből tán még az előző életemre vonatkozó egészségügyi adatok is kiderültek. Miután megkaptam a szép vaskos számlát, na meg a leletet, azonnal felhívtam az egyik barátomat, aki kiváló diagnoszta, és kértem, világosítson fel, milyen problémáim vannak. Szerencsére a leletem semmi komoly eltérést nem mutatott, így megnyugodtam. Egy egész napra, akkor ugyanis a laborból újabb levelet kaptam, melyben okoslelet érkezett. Fogalmam nem volt arról, mi is az az okoslelet, de aztán e-mailből kiderült, hogy a véreredményemet kielemezte a mesterséges intelligencia, majd a következtetéseit elküldték nekem. Ebből megtudhattam, hogy komoly gondjaim lehetnek a koleszterinemmel, ezért azonnal fel kell keresnem egy szakorvost. A következő levélben már a jó doktor nevét és telefonszámát is elküldték, na meg azt az összeget, amit fizetnem kell a konzultációért. S bár hiába beszéltem előző nap belgyógyász barátommal, természetesen pánikba estem, holott tudtam, a mesterséges intelligencia csak egy „gép”, amely nem képes önálló gondolkodásra, így nyilván a megcsillagozott értékből indult ki, azt nem mérlegelte, hogy az például az alsó határértéken van. Ezt követően további két baráti orvosnak is megmutattam a leleteimet, mind megnyugtattak és hangosan szidták a labort, amelyik képes ilyen módon megijeszteni a betegeket. Azt nem is mondtam, hogy mindezért újabb kilencezer forintot számláztak ki nekem. Másnap pedig kaptam egy elégedettségi kérdőívet az okoslelettel kapcsolatban, melyet ha kitöltök és visszaküldök, mindenki boldog és elégedett lesz, tán még nagyanyám szelleme is, aki szerintem azóta is röhög rajtam.

Döme Barbara