kalmika
18
dec
Felhőidő
teremtett lélek nem jár az erdőn, eső szemerkél bizonytalan szürkeségből, nesztelenül, mintha le akarná tagadni magát, te most nem látsz engem, az eső jedit játszik, vagy cinkos diszkréciót várna tőlem, hogy ne vegyem észre, ne tegyem szóvá: sárból van az ösvény, csúszik a kő, a falevelek barna itatóslapok… Király Farkas írása
17
dec
A madár nem arat, nem vet, az úr mégis táplálja.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
17
dec
Miért etetünk madarakat?
Az ember imádja magát. Nem az egészséges és szükséges önszeretetről beszélek, hanem a valós és valóban visszataszító önimádatról. Nagyanyám mindig azt mondta, hogy az öndicséret gyalázat… Lőrincz P. Gabriella írása
16
dec
Vándorfény
Mátyás király szülőháza kőpadlózatát idézem most, amire a terem reneszánsz ablakkeretét érintve surrant be a napsugár, és éppúgy araszolgatott az árnyékhomályos térben, mint sok száz évvel azelőtt. Hiszen a Nap megszokott útját járta, az ablak örökös helyzete pedig mit sem változott, így rendszeresen érkezett ugyanoda az égi áldás… Árkossy István írása
