kalmika

23
febr

Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke

23
febr

Mínusz három

A hétköznapoknak biztonságot adó, kiszámítható rendjük van, de a hétvégéket fel kell építeni: van valami fenyegető és kiszámíthatatlan bennük a számomra, tervezés nélkül könnyen összecsuklanak. Különös módon azok a tevékenységek, rítusok, amelyek hétközben megtartó erejűek, hétvégén nyomasztó teherré válnak… Mirtse Zsuzsa írása
22
febr

A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.

Márai Sándor
22
febr

Vörösmarty Mihály: Rossz bor

22
febr

Fröccs

Éppen egy esztendeje jártam legutóbb Győrben: két héttel a maszkos-tilalmas-bezárásos pandémia legelső hulláma előtt. Az a néhány télvégi nap volt a búcsúm a rendes kerékvágástól, a szabad élettől… Zsille Gábor írása
21
febr

Reményik Sándor: Minden jól van

20
febr

A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.

Ernest Hemingway
20
febr

Dsida Jenő: Tóparti könyörgés

20
febr

Törésteszt

Az én karosszériám már jó ideje nem a régi. Persze nem is lehet olyan, mint egykor, hiszen az idő kikezdte, de rozsdamaróként ott volt bennem a hit, hogy érdemes. Nem gondoltam azonban mindig így… Lajtos Nóra írása
19
febr

Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van, talán nem is telik el óra, hogy eszébe ne jutna valami, ami tíz-húsz éve történt, többnyire még sincs semmi valóságérzete, pusztán megtanult tények halmaza, mint egy csomó adat a történelemkönyvekben. Aztán az ember véletlenül meglát, meghall vagy megszagol valamit, főleg megszagol, amitől elindul visszafelé, és már nem a múlt idéződik fel benne, hanem ő maga van a múltban.

George Orwell