kalmika

4
nov

Angelus

Részlet Ruxandra Cesereanu kötetéből
4
nov

A határidő szorításaiban

Hosszú időn keresztül sportot űztem abból, hogy a dolgaimmal épp megfelelő időben készüljek el. Helyesbítek: hosszú ideje ez a bevett edzésformám. Sőt, az épp megfelelőség is rászorul némi árnyalásra: arról van szó, hogy ha netalán határidő sürget, erős késztetést érzek, hogy előtte öt, rosszabb esetben egy perccel küldjem el a szóban forgó munkát…
Farkas Wellmann Éva írása
3
nov

Karinthy Frigyes: Tomi

3
nov

Akár utazik, akár kandallója s felesége szoknyája mellett marad, előbb-utóbb elkövetkezik az a kor, amikor az élet már nem egyéb megrögzött szokásoknál, amelynek az ember egy általa kiválasztott környezetben hódol. Ilyenkor csak egy boldogság marad számunkra: ha kifejthetjük azokat a képességeinket, amelyeket a való életben hasznosítani tudunk. E két módszeren kívül minden más hamis.

Honoré de Balzac
3
nov

A bor és a föld dicsérete

Hegedűs Imre János írása Kiss Benedek Ínyemről a bor zamata című kötetéről
3
nov

Bor és pogácsa

Ma nem ugat a kutya. Csodálkozom, mert a kutya, akárhányszor megjelenek a kertben, a szomszédból rögtön ugatni kezd. Ártalmatlan keverék, és a magam részéről nem szeretem a korcs kifejezést, így nem is gondolok rá másképpen, mint egy szerencsétlen kis kutyára, ami ráadásul az Öcsi névre hallgat…
Gáspár Ferenc írása
2
nov

Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2
nov

Kosztolányi Dezső: Csonka szonett szívemről

2
nov

A halált is eltemetjük

Bő kétszáz év alatt a halál fogalma olyan sorsra jutott, mintha maga is egy holttest lenne: felbomlott, elemeire cincálták az értelmét. Foucault-nál már ismerős lehet ez az észrevétel, a modern klinikum, azaz a 18–19. században kialakult intézményrendszer sajátossága, hogy a halált orvostanilag nem csupán egy eseményhez köti…
Sarnyai Benedek írása
2
nov

A beütött szög esete a koponyával

Szöget ütött a fejembe: miként létezik az, hogy valaki évekig nem veszi észre, ha valami van a koponyájában? És arra csak akkor derül fény, ha átvilágítják a fejét? Olyan ez, mint amikor a rajzfilmfigura késsel a hátában járkál, és csak akkor üvölt, amikor meglátja magát a tükörben…
Döme Barbara írása