kalmika

14
febr

Tobzódás Pécsett

Igaz, hogy a koronavírus-járvány ötödik hullámának sűrűjében járunk, a nyilván hamarosan kezdődő hatodik hullám előtt, mégis oly valószerűtlenül békebeli ez az alkalom. Pécs sétálóutcájának egyik éttermében üldögélek, a farsangi időszak derekán, és két kipróbált barátommal ebédelek…
Zsille Gábor írása
13
febr

Vajda János: Idyll

12
febr

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt.

Douglas Adams
12
febr

Juhász Gyula: Ember, állat

12
febr

„Ahhoz, hogy sikeres légy, tanulni kell”

A Schüssler natúrkozmedikumokat néhány éve gyógyszerész barátom tanácsára kezdtem használni, majd 2020–21-ben volt szerencsém együttműködni a céggel, ekkor ismertem meg a márka alapítóit, Soós Adriennt és Makovényi Lászlót. Változatos életpályámon láttam sokféle hozzáállást, a Schüssler-cég esetében már a szerződéskötéskor feltűnt: nemcsak a kozmetikumok tiszták, de a szándékok, a hozzáállás is. Soós Adriennel beszélgettem.
Szilágyi-Nagy Ildikó írása
12
febr

A kecskefejésről

Mikor még nem voltam író, akkor is író voltam, csak mellette sok egyebet csináltam a kenyérért. Voltam például a Kőhegyi Menedékház segédgondnoka is kosztért-kvártélyért tizenpár éve, ott tanultam meg kecskét fejni, és azóta se tudom eldönteni, jó-e a kecskének, ha fejik…
Juhász Kristóf írása
11
febr

József Attila: Nem emel föl

11
febr

„A szenvedély az életem meghatározója”

Bayer Zsolttal Kovács katáng Ferenc beszélgetett
11
febr

Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok.

Sylvia Plath
11
febr

Zuhanás

Néma üresség vesz körül, levegőtlenség és sötétség. Úgy érzem magam, mint akit bezártak egy kapszulába. Olyan, mintha az űrbe tartanék, holott lefele zuhanok a semmibe. A sebességtől zúg a fejem, fáj a fülem. Rettenetesen fázom, remegek. Nem a félelemtől, nem attól, hogy mi vár rám, hiszen ezerszer végiggondoltam már, mi történhet majd velem. Egy csattanás, és kész…
Tallián Mariann írása