kalmika

Ha rám hallgatsz, különösen télen, egy-egy kiskanál mézet eszel ébredés után. Kinézel az ablakon, lassan és élvezettel veszed szádba a kanalat, a mézet gondosan lenyalod, s lelki szemeid előtt te is látni fogod a méhecskéket, a nap leányait, e csodás, zümmögő lényeket, ahogy átrepülnek a virágzó tájon, megtalálják a megfelelő virágot, nektárt és virágport gyűjtenek, s közben elvégzik legfontosabb munkájukat: a beporzást…
Weiner Sennyey Tibor írása

Gabriel García Márquez

Festményeket, szobrokat és mindenféle műalkotásokat kivinni a kertbe vagy berakni egy üvegházba? Milyen hajmeresztő és értelmetlen gondolat ez? Vagy mégse olyan eszement ötlet?
Somogyi-Rohonczy Zsófia írása

Már kisgyermekként is borzasztó magabiztosan és szuggesztíven tudtam magyarázni bármiről, ami abban a pillanatban érdekelt, legyen az dinoszaurusz, szerelem, háború, költészet, képzőművészet vagy színház. Milyen bájos is a gyermek, mikor meggyőződéssel fejti ki véleményét a maga gyermeki tudatával! Csak kamasz ne lenne belőle, mert akkor képessége már erősen idegesítő…
Juhász Kristóf írása

Szabó Magda

„a nagymama / mintának tervezhetne engem / falvédőre”

Háromféle ember van: aki már parkolt tilosban; aki még nem, de fog; valamint aki nem vezet gépjárművet. Miután ezt a közhelyet ilyen szépen leírtam, bevallom, hogy az első csoportba tartozom: szánt szándékkal sosem, de figyelmetlenségből néha olyan helyen hagyom a kocsit, ahol nem volna szabad…
Király Farkas írása