Borbély Szilárd: A dinnye című verséről

A költő befolyása korlátozott a befogadói attitűddel szemben, pontosan ezért mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy kiaknázza az erre alkalmas lehetőségeit, miközben kifejti mondanivalóját. Ezen mozzanatok hiánya az öncél, a szöveg önmagával való kizárólagos kapcsolattartása; tobzódásuk pedig az érvénytelen blődség, a hatásvadászat és a giccs. A költő soha nem várhatja el olvasója feltétlen együttműködését, mivel a kooperációra és játékra való felhívás az alkotó felelőssége.

Borbély Szilárd A dinnye című verse merész, intuitív módon hívja játékra az olvasót, hogy átélhesse az elvetélés traumáját. A játék a cím határozott névelőjével kezdődik, azt állítja, tudok valamit, amit te nem. Itt nem egy dinnyéről lesz szó, hanem a dinnyéről. A játék akkor sem ér véget, mikor a vers közepén megjelenik a gyümölcs, amelyet a várandós lírai én hazacipel. Az olvasó itt már tudja, hogy melyik dinnyéről van szó, de csak a költő tudja, miért. Elegánsan nincs ok-okozatiság feltűntetve a dinnye és a vetélés között, viszont a cím által egyértelművé válhat, amennyiben az olvasó hajlandó részt venni a játékban.

A szereplíra minden esetben szerepjáték is. Itt Borbély Szilárd költő eljátssza egy nő monológját. A nemi átöltözésnek fontos hagyománya van a magyar irodalomban (ld. Weöres Sándor, Parti Nagy Lajos stb.). Ez eleve felkeltheti az olvasó érdeklődését, de a szöveg egy még ennél is izgalmasabb játékra invitálja őt. Mi a te szereped, miközben hallgatod a nő monológját. Az olvasó egyes szám második személyű megszólítása arra kényszeríti őt, hogy elhelyezze magát egy szituációban, amelyben valamilyen módon közösséget vállal a lírai énnel. Ki vagyok én, akinek ez a nő mesél, akinek ennyire megnyílik.

Ez a kérdés tovább bonyolódik, ha a szöveg stílusregisztereit figyeljük. Az élőbeszédszerű köznapi nyelvezet, ami nemcsak nyelvhelyességi hibákat, hanem popkulturális utalásokat is megenged magának, esztétikai értelemben nem működhet a szerepjáték nélkül, ahogyan a lírai elemek teljes hiánya sem. Egészen a zárlatig úgy tűnik, mintha prózát olvasnánk sok sortöréssel. A stílusrétegek változása azonban hasonló zeneiséggel, ritmussal látja el a verset, akár egy keresztrím vagy egy jambikus lejtés (a játékra hívás hagyományos eszközei). A zárlathoz közeledve egyre inkább jellemzővé válik a képszerűség, míg el nem érkezünk a crescendóig. A játék érdekében Borbély Szilárd feláldozza a lírai nyelvezetet, hogy ily módon belehelyezze a befogadót nemcsak a saját, de a lírai én szerepébe is, minél kevesebb teret hagyva az értelmezés és az együttérzés negligálásának. Ez viszont nem egy önkényes kiszolgáltatása az olvasónak, hiszen ő megy bele a játékba, hiszen ő találja azt jó játéknak.

Hiba, ha a költő előfeltételezi a befogadó együttérzését és beleélését. Ezek biztosítására elengedhetetlen kellék a játék, és mint más játékok esetében, itt is ugyanazok a tényezők a legfontosabbak. A szabályai világosak, igazságos, érdekes és van tétje. A dinnye mindezekre kitűnő példa.

Kovács-Kovács Máté