Címke: Zsille Gábor

Május közepén úgy döntöttem, elmegyek rutin bőrgyógyászati vizsgálatra, mert már négy éve nem voltam, és küszöbön állt az ibolyántúli sugarakkal bombázó nyár. Az ezredforduló óta mindig (vagyis két-három évente) a lakóhelyem szerinti rendelőbe jártam, a hetedik kerületi Alsó erdősor utcába, ahol egy jóságos idős bácsi, Szabó főorvos úr fogadott…
Zsille Gábor írása

Kereken húsz évvel ezelőtt, 2004-ben egy fogadáson beszélgettem a Skála áruház gazdasági igazgatójával. Amikor megtudta, hogy szépirodalommal foglalkozom, a következőket mondta: – „Akár hiszed, akár nem, én is bölcsésznek készültem, a költészet érdekelt. Pannonhalmán kitűnőre érettségiztem a bencéseknél, aztán elvittek katonának, és 1975-ben jelentkeztem egy dunántúli tanárképző főiskola magyar szakára. Maximális pontszámom volt, a bizottsági elnök mégis közölte velem, hogy nem nyerek felvételt…
Zsille Gábor írása

Egy különleges irodalmi vállalkozás, a Tegnap.ma – egyaránt nevezhetjük videoenciklopédiának, illetve világhálós portálnak – tavaly alapított egy díjat. A mostani világpolitikai és gazdasági helyzetben új díjat alapítani nagy kaland, eleve megsüvegelendő…
Zsille Gábor írása

Múlt kedden azt mondta nekem egy pályatársam, akit egyébként meglehetősen kedvelek, hogy X. Y. új, ünnepi könyvhétre megjelenő könyvének három hét múlva lesz a bemutatója, és ha van kedvem, eljöhetnék közönségnek. Tudok a könyvről, feleltem, ugyanis én szerkesztettem. Mire a pályatársam: „Hű, akkor neked kötelező ott lenned!” Ez bizony ironikus – ilyen a szerkesztők sorsa…
Zsille Gábor írása

A teremtett világ bonyolult, az emberi lét még bonyolultabb, ráadásul hátborzongató rejtélyek szövik át. Például amióta 2022-ben betöltöttem az ötvenet, de különösen az elmúlt fél évben az történik, hogy bármerre járok az országban – tudom, hogy képtelenül hangzik, ám igaz –, nem nyugdíjas korú Lajosokkal találkozom…
Zsille Gábor írása

A fényképen az 1920-ban született kis Leslie Kunsagi látható, alighanem egy széken állva, szülei társaságában. Négy-öt éves lehet, legfeljebb hat, tehát bátran kijelenthetjük, hogy a fotó éppen százéves. Félelmetes, hogy egy ember élete, ingósága, egész sorsa milyen nyomtalanul elenyészhet száz év alatt…
Zsille Gábor írása

Az irodalmi élet egyik gyászos részletét úgy hívják: honorárium. Természetesen nem a megkapott-elköltött honoráriumról beszélek, hanem a soha ki nem fizetett, visszatartott, bedöglött, mások által jogtalanul lenyúlt, kútba esett, elkallódott munkadíjainkról. Melyik költőnek és írónak nincs erről személyes tapasztalata? Melyikünk nem károsult?…
Zsille Gábor írása

Az irodalmi élet egy falu, méghozzá nem is túl nagy: bajosan lehet elbújni benne, szélnél sebesebben terjednek a hírek, és minden lakójáról tudunk (tudni vélünk) mindent. Még azt is tudjuk egymásról, amit el sem követtünk, ami meg sem történt. Bizony, szívesen pletykálkodnak a költők és az írók, de van rá kifinomult magyarázatuk…
Zsille Gábor írása

Idén januárban vásároltam egy elektromos rollert, s azóta vagy azzal közlekedem, vagy a hű kerékpárommal. A vasúti bicikliszállítás szabályait régóta ismerem, de év elején – jogkövető honpolgárként – elmentem a Keleti pályaudvar központi jegyirodájába, megtudakolni a roller szállításának feltételeit…
Zsille Gábor írása

Emlékszem meghökkenésemre, amikor a kilencvenes évek derekán elolvastam Gyurkovics Tibor egyik tárcáját a Lyukasóra folyóiratban. Minden hónapban megjelent tőle kétezer leütés a lap utolsó oldalán, ez volt az ő rovata. Számomra megdöbbentő írása úgy indult: „A magyar irodalomnak nincs szerencséje az özvegyekkel.”
Zsille Gábor írása