Címke: Zsille Gábor

Az irodalmi élet egyik gyászos részletét úgy hívják: honorárium. Természetesen nem a megkapott-elköltött honoráriumról beszélek, hanem a soha ki nem fizetett, visszatartott, bedöglött, mások által jogtalanul lenyúlt, kútba esett, elkallódott munkadíjainkról. Melyik költőnek és írónak nincs erről személyes tapasztalata? Melyikünk nem károsult?…
Zsille Gábor írása

Az irodalmi élet egy falu, méghozzá nem is túl nagy: bajosan lehet elbújni benne, szélnél sebesebben terjednek a hírek, és minden lakójáról tudunk (tudni vélünk) mindent. Még azt is tudjuk egymásról, amit el sem követtünk, ami meg sem történt. Bizony, szívesen pletykálkodnak a költők és az írók, de van rá kifinomult magyarázatuk…
Zsille Gábor írása

Idén januárban vásároltam egy elektromos rollert, s azóta vagy azzal közlekedem, vagy a hű kerékpárommal. A vasúti bicikliszállítás szabályait régóta ismerem, de év elején – jogkövető honpolgárként – elmentem a Keleti pályaudvar központi jegyirodájába, megtudakolni a roller szállításának feltételeit…
Zsille Gábor írása

Emlékszem meghökkenésemre, amikor a kilencvenes évek derekán elolvastam Gyurkovics Tibor egyik tárcáját a Lyukasóra folyóiratban. Minden hónapban megjelent tőle kétezer leütés a lap utolsó oldalán, ez volt az ő rovata. Számomra megdöbbentő írása úgy indult: „A magyar irodalomnak nincs szerencséje az özvegyekkel.”
Zsille Gábor írása

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1981-ben a Magyar Írószövetség (akkori nevén Magyar Írók Szövetsége) tisztújító közgyűlés előtt állt. A rendezvényt valójában már tavasszal meg kellett volna tartani, de az állampárt illetékes elvtársai szándékosan halogatták, mert attól tartottak, hogy az írók kényes közéleti kérdéseket feszegetnének…
Zsille Gábor írása

Ez az eset azzal kezdődött, hogy három évvel ezelőtt egy székesfehérvári szálloda falán megpillantottam egy világháború előtti étlapot, amelyen érdekes tétel szerepel: podlubka főzelék tükörtojás feltéttel. Akkor rögvest utánanéztem a világhálón ennek az ételnek…
Zsille Gábor írása

A közfelfogás mindmáig azt tartja, hogy elsősorban női terep a cukrászda, és édesszájúnak lenni nem macsó. Ennek van történelmi előzménye. Attól kezdve, hogy a polgárosodással létrejöttek a cukrászdák, egészen a második világháborúig az volt a szabály, hogy a kocsma és a kávéház a szőrös képű alakok kiváltsága, a szebbik nem képviselőinek ott nincs keresnivalójuk…
Zsille Gábor írása

Minden január zsarnoki tulajdonsága, hogy lemészárol egy halom évfordulót, és újakat állít a helyükre. Ez a 2024-es évkezdet például véglegesen lezárta Petőfi születésének kétszázadik évfordulóját, amelyet a hivatalosságok tudálékosan bicentenáriumként emlegettek, lazáskodva pedig bicentnek rövidítettek…
Zsille Gábor írása

…Az emberiség több évezrede naivan azt képzeli, hogy egy új fejezet eltörli a bajokat, megszüntet minden bánatot satöbbi, satöbbi. Mily sajnálatos, mindig akadnak megrögzött optimisták, akik makacsul hajtogatják: Meglátod, minden rendbe jön! Pedig Márai Sándor is bölcsen megírta a Naplójában, hogy az örök optimisták rettentően fárasztók, a valóságban semmi nem jön rendbe, és minden csak rosszabb lesz…
Zsille Gábor írása

Alulírott Zsé Gé, a komolytalanságot teljes mértékben elutasító budapesti lakos, ezennel kijelentem, hogy minden egyre bonyolultabb. Ezt az eredeti megfigyelést részben jártomban, részben keltemben tettem, folyó év úgy páros, mint páratlan napjain, munkaidőm és szabad perceim rovására. Itt van például a patika…
Zsille Gábor írása