Címke: Zsille Gábor

Az irodalmi élet egyik sajátos, színes szeletét úgy hívják: konferencia. Például most, pünkösd napjaiban egy krakkói tanácskozáson veszek részt, amely roppant elegáns elnevezést kapott: a lengyel irodalom fordítóinak világkongresszusa. Ez egy kiváló rendezvény, jó nekünk itt, ám minden erénye mellett lehetőséget ad, hogy eltöprengjek a konferenciázás műfajáról…
Zsille Gábor írása

Néhány nappal ezelőtt Székesfehérváron jártam, és előadóként részt vettem a Kalász Márton tiszteletére tartott minikonferencián, magyarul emlékülésen. Öt helyi kulturális, illetve oktatási intézmény szervezte, és a Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében zajlott…
Zsille Gábor írása

Az öreg tölgy előzmények nélkül, kilenc óra körül bukkant fel az estémben. Ahogy drótszamaram nyergén peckesen ülve megérkeztem az eldugott falucska határában álló kastélyba, a barátságos komornyik, nevezzük gumicsizmás éjjeliőrnek, azonnal figyelmembe ajánlotta a sokhektáros park büszkeségét, a hétszáz éves fát…
Zsille Gábor írása

Két szép hetet tölthetek Zsennyén, ebben az apró faluban, amely Sárvár és Szombathely között található. Természetesen ide is hű társammal, a drótszamárral érkeztem, Sárvár felől. Húsz kilométer Ikerváron, kisebb majorságokon, majd Meggyeskovácsin és Rumon keresztül (utóbbi település nevét nem matrózok adták), s amikor az alkonyi fényben végül a zsennyei bekötőúton tekertem, három őz vágtatott át az úton, közvetlenül előttem…
Zsille Gábor írása

A költészet birodalma zegzugos, a maga teljességében felfedezhetetlen, pontos térképe még nem készült el. A költészet a korlátlan lehetőség; az izgalom, hogy bármi megtörténhet, méghozzá bármikor, napirend és képlet és előjel nélkü…
Zsille Gábor írása

Ez a rövidítés természetesen – ugyan mi mást, ha-ha – a kényszeres okoskodást jelöli. Megfigyeléseim szerint ez az egyik legáltalánosabb fegyver, amelyet az emberek egymás ellen alkalmaznak, egyúttal a leghatásosabb is. Mániákusan belebeszélni mások életébe, a legapróbb állítással is vitába szállni, mindig mindent jobban tudni, félszavakat kiigazítani, kéretlen tanácsokat osztogatni…
Zsille Gábor írása

Napok óta nézem a tévében és a világhálón közvetített háborús képsorokat. Jó, tudom, hogy az elénk kerülő anyagok számottevő része tudatos dezinformáció, kamu – de ha csak a negyedük valóságos, már az is tűrhetetlenül borzalmas, már az is embertelen gyalázat. A lebombázott házak, utcák, városok láttán – magam sem értem, vajon miért… – eszembe jut Józef Klemens Piłsudski, aki annak idején szembeszállt az orosz gyilkosokkal, és háborút nyert ellenük…
Zsille Gábor írása

Előfordul, hogy az élet felülírja az irodalmi terveinket. Ezt a február 28-án élesedő tárcát eredetileg más, sokkal vidámabb, stílszerű jelzővel: felszabadultabb témának akartam szentelni. Félig már meg is írtam. Hanem aztán felvirradt február 24., csütörtök, amikor egyes politikai vezetők elméje csütörtököt mondott. Nehéz úgy felszabadultan kedélyeskedni, hogy közben a televízió élőben sugározza a szomszédos országban zajló háborús eseményeket…
Zsille Gábor írása

Igaz, hogy a koronavírus-járvány ötödik hullámának sűrűjében járunk, a nyilván hamarosan kezdődő hatodik hullám előtt, mégis oly valószerűtlenül békebeli ez az alkalom. Pécs sétálóutcájának egyik éttermében üldögélek, a farsangi időszak derekán, és két kipróbált barátommal ebédelek…
Zsille Gábor írása

Ma Pécsett nagyon megnyugodott a lelkem. Az elmúlt húsz év során egy-két pesti ember időről időre azzal vádolt, hogy lengyel témájú, különösen Krakkóról szóló jegyzeteimben idealizálok, azaz rózsaszínűre festem a helyzetet. Pedig mindössze annyit tettem, hogy krónikásként feljegyeztem a tapasztalataimat – és Krakkó portréjához nem szükséges fölös színeket keverni…
Zsille Gábor írása