Címke: Mirtse Zsuzsa
27
júl
Lépcsősor a dombtetőre
Reggel autó jön értem, Iszkázra készülünk szerkesztőtársaimmal (Magyar Napló irodalmi folyóirat), a Nagy László Emlékházba. Július 17-e van, Nagy László éppen ezen a napon született, 96 évvel ezelőtt… Mirtse Zsuzsa írása
20
júl
A háromablakos torony
Minden patak a folyó felé tart, és minden folyó a tenger felé. Hacsak útközben el nem nyeli valami, oda is fog jutni. Bármerre indulok, minden utam a múltam felé vezet: nagyanyám, dédapám földje felé, még ha ma már határok is választják el egykori szülőhelyeike
t… Mirtse Zsuzsa írásav
t… Mirtse Zsuzsa írásav
13
júl
Zsebemben felhőkarcolók
A levegőben mentalevél és a szőlővirág illata keveredik némi csatornaszaggal. Ülök egy teraszon a Király utcában, magas faasztalnál, magasított széken. Barátságos idő van, nem túl meleg, lampionok világítanak, a belvárosi helyek tele vannak emberekkel. Az asztalon pirosan izzó mécsestartó, poharamban könnyű rajnai bor… Mirtse Zsuzsa írása
6
júl
Tizennégy lépcsőfok
Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
29
jún
A keleti kapu
Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása
22
jún
Fellegváraim
Minden csak utólag biztos. Biztos a Budai Vár, a szepeshelyi gótikus katedrális, a végtelenül igazságtalan és szomorú háborúk, a tavaly eltett eperlekvár. Biztosak a már megnyert csaták (ha utóbb el is veszítettem, akkor is), a falánk hódítások, az elengedések, újrakezdések. Minden, ami felépült, megtörtént, szétzúzódott… Mirtse Zsuzsa írása
15
jún
Ligetem szent fái
Barlangi patakon kell keresztülhaladnom a csónakommal. Egyetlen bejárata és kijárata van a barlangnak, a patak vize kristálytiszta, átlátszó. Sötét van, hiába süt odakint a júniusi, erőben lévő Nap fénye, csak a homlokomon lévő lámpa világítja meg a falakat… Mirtse Zsuzsa írása
8
jún
A világ elkerített része
A Kis-Duna holtága és annak egyik partszakasza fontos tere volt az életemnek több korszakomban is. Áttetsző rétegekként rakódnak egymásra az emlékek. Mindig azt látom, ami éppen történik, de sokszor megesik, hogy az emlékezet egy korábbi réteget is megmutat, bevetít… Mirtse Zsuzsa írása
4
jún
„A műfordítást az alázat iskolájának tartom”
A Lengyel Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki Zsille Gábort – Mirtse Zsuzsa interjúja
1
jún
Halpénz
A nyarakat mindig nagyon vártam. Legfőképpen azért, mert több vizet lehetett látni, mint évközben, amikor nagyjából semennyit sem. Kint lenni a Kis-Duna partján, hajnalban kelni, várni, hogy a közelben lakó nagyobbacska fiú, aki gyámolítgatott engem, értem jöjjön, és magával vigyen a híd lábához horgászni… Mirtse Zsuzsa írása