kalmika

12
dec

Disztópia a lengyel sci-fi mezőny ezüstérmesétől

Haklik Norbert írása Janusz Andrzej Zajdel Alsó határérték című kötetéről
11
dec

Férfinátha

Valahogy soha nem azt álmodja békésen az ember, hogy megfázott, bedugult az orra, és most nem kap levegőt. Hanem: akasztáshoz készülődnek obskúrus alakok, körülöttem sertepertélnek, majd kirúgják a széket, megrántják a kötelet felfelé, és én kigúvadó szemmel fulladozni kezdek… Nagy Koppány Zsolt írása
11
dec

Szerelem, fájdalom… végtére mégsem lehet betegségnek minősíteni az életet csak azért, mert fáj.

Italo Svevo
11
dec

Reményik Sándor: Hőmérő

10
dec

A fordító újat, másikat alkot, mely az eredetivel lélekben, zenében, formában azonos. Hamisat, mely mégis igaz. Műfordítani annyi, mint gúzsba kötötten táncolni.

Kosztolányi Dezső
10
dec

Arany János: Rege a csodaszarvasról

10
dec

Szinkron

A külföldi filmek anyanyelvünkön megszólaltatása, vagyis a szinkronizálás érdekes fordítói szakterület. Jómagam eddig egyetlen alkalommal végeztem ezt a munkát, igaz, akkor a legnehezebb részét kaptam: az Oscar-díjas Andrzej Wajda Bosszú címmel 2002-ben forgatott kosztümös vígjátékát… Zsille Gábor írása
9
dec

Somlyó Zoltán: Hideg van

8
dec

Tompa Mihály: A bikoli fák alatt

8
dec

A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a “szűkebb pátriára” lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.

Illyés Gyula