kalmika

11
nov

Kárpát-medencei kor- és/vagy kórkép

Kelemen Erzsébet írása Lezsák Sándor Nagypapa a bőröndben című drámájáról
11
nov

József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

11
nov

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

Salvador Dalí
11
nov

Bezzeg a művész…

Hogy a művész álmodozó, nem újkeletű megállapítás. Már csak annyival, hogy behunyja szemeit, máris egy újrakonstruálható világ esélyét teremti meg, hiszen a legsötétebb képernyőre – amelynek sem távlata, sem kiterjedése nincs –, azt vetítheti ki szellemének sugaraival, amire képes, vagy amit lelki szemeivel éppen látni akar… Árkossy István írása
10
nov

A világ tele van – nem biztonsággal, de – lehetőséggel. Nem ígérettel, hanem reménnyel.

Teller Ede
10
nov

Ady Endre: Az ősz dicsérete

10
nov

Őszi napsugárnők

Megcsavar valami egészen különleges érzés, elömlik bennem egy ismerős, barátságos hangulat, hirtelen itt van velem Verlaine Őszi éneke is, de semmi bús zsongást, sem jajongást nem érzek, és ha nem tudnám, hogy ez az ősz más, mint az eddigi összes volt, felhőtlenül élvezném a napok talán utolsó pompáját… Mirtse Zsuzsa írása
9
nov

Micsoda ostoba dolog az emberi test! Mennyi tudás, emlék, gondolat, terv, minő ritka ital a finom csontedényben – s egy ostoba daganat valahol a zsigerek közt, félrelöki, kiborítja, kilöttyenti a földre, s az ostoba föld beszívja, mint a sáros hó levét.

Karinthy Frigyes
9
nov

Váralagút

1936 júliusában Kosztolányit rövid időre hazaengedték a kórházból Budára, a Tábor utca és a Logodi utca találkozásánál állt otthonába. Éppen akkor nyitották meg újra a forgalom számára a szomszédjukban található Alagutat – néhány hétig zárva volt, mert a belsejét kicsempézték. Kosztolányiné automobilt bérelt, és beültette Didét, hogy megmutassa neki az építészeti újdonságot… Zsille Gábor írása
9
nov

Kosztolányi Dezső: Én feleségem, jó és drága-drága